Fura, hogy mennyire különbözően élünk meg dolgokat. Patriknál minden CTG nap rémálom volt. Most pedig már alig vártam, hogy újra hallhassam a szívverését, és nyomkodjam a kapcsolót minden egyes mozgásnál. A kis alagsori szobában, a kopottas bőrkanapén ülök. Ma hárman is vagyunk, mindannyiunknak…