December 30. van, lassan 31. Azt ígértem magamnak, hogy ebben az évben hagyom ezt a szülésélményt. És a hozzá tartozó műtétet is. Szóval most befejezem.  A műtétemnek olyan kilenc óra tájban vége lett. Onnantól, hogy hazaküldték a Norbit nem nagyon tudom, hogy mi történt. Egész éjjel köhögtem, nem…

Mielőtt belekezdenék, egy kis frissítés a szüléstörténethez. Lehet, hogy nem voltam elég egyértelmű. Szóval Patrikot más kórházban, és más orvosnál is szültem, mint Kornélt. Csak a történet lett majdnem ugyanaz. Bár a majdnem csak a szülésre vonatkozik, mert aztán egy azon percben már a műtőben…

A folyosós incidens után, jöhetett az "édes álom", és a hangolódás a reggel hét órái szülésindításra. A szobánk pislákoló neonfényei a kórházi közeg, és a lelkiismeret furdalás (mert persze rohadtul az volt, hogy én nem figyeltem, vagy miért történt ez)... a gyötrő érzések nemigazán hagytak aludni,…

Sajnos elfogytak a szavak. Az utolsó ráadás terhességi héten, lelkileg már nagyon mélyen voltam. Ugye a boldog kismama mítosza... hát, én egyáltalán nem voltam kivirulva. És ez nem Kornéllal volt összefüggésben, nyilván közvetve igen. De a körülmények, az orvosom magatartása nem sok jót ígért.…

Nem tudom azt írni, hogy már megint hétfő, mert hogy őszinte legyek nagyon lassan döcögtünk át a múlt héten. Soknak  éreztem az egy heti várakozást, hogy végre újra  a CTG-re legyek kötve, és hallgathassam a Kisbabánk szívhangját.  Ezúttal is a külön teremben töltöttem azt a 20 percet. Jól esett,…

Izgalmas és unalmas! Emlékszem Patriknál erre az időszakra nem voltak teendőim, most ugye vannak. Itt van Patrik, aki azért 0-24 feladat. Bár szerencsére Norbi és Anyukám is rengeteg segít.Szóval a tőlük telhetőt megteszik, így ilyenkor nyugodtan intézhetem a dolgaim, vagy pihentek egy picit. Ja…

Ezek szerint nem szültem meg. Ugyanis a legutóbbi CTG-s bejelentkezésemben mi is állt? Hogy úgy érzem, hogy lassan eljön a mi időnk. De valószínűleg az eszem legyőzte a megérzéseimet, a vágy, hogy szeretnék túl lenni a szülésen, és végre ezt az állapotot lezárni erősebb volt. Ezt csak tetézte, hogy…

Előző alkalommal arról meséltem épp, hogy mennyire szeretném kézben tartani az ügyeket. És, akkor még a kórházi táskák, meg a Patrik menetfelszerelésének összeszedése benne sem volt. Aztán az élet mindig tanít, vagy a sors, vagy a  Jó Isten, vagy hívjuk bárkinek, vagy bárminek. Nekem valószínűleg…

Fura, hogy mennyire különbözően élünk meg dolgokat. Patriknál minden CTG nap rémálom volt. Most pedig már alig vártam, hogy újra hallhassam a szívverését, és nyomkodjam a kapcsolót minden egyes mozgásnál. A kis alagsori szobában, a kopottas bőrkanapén ülök. Ma hárman is vagyunk, mindannyiunknak…

Amikor ezt a bejegyzést írom, ezerszer is inkább aludnom kéne. De egyszerűen muszáj megörökítenem a gondolataimat. Sokat változtam a Patrik előtthöz képest, de a Patrikos terhességem óta is. Annyi illat, és illathoz köthető gondolat jön fel az elmúlt időszakban. Mint valami dezsavű érzés, mert…