Fura, hogy mennyire különbözően élünk meg dolgokat. Patriknál minden CTG nap rémálom volt. Most pedig már alig vártam, hogy újra hallhassam a szívverését, és nyomkodjam a kapcsolót minden egyes mozgásnál. A kis alagsori szobában, a kopottas bőrkanapén ülök. Ma hárman is vagyunk, mindannyiunknak ugyanaz a szülésznője. Két sor csoki, és egy kis kóla elég volt ahhoz, hogy hozzuk az elvártat. Nekem ez a receptem, nem tankönyvi, viszont működik.

De így utólag szerintem ez is fejben dől el, mármint a CTG sikere. Csak szerintem ott a bibi, hogy fejben akkor tudok eldönteni valamit, ha hagyják, ha nem manipulálnak, befolyásolnak vagy rémisztgetnek folyamatosan. Ma reggel igyekeztem odaérni, picit azért izgultam is. És már néhány korty kólát is betoltam. Ezért a harmadik vérnyomás mérésre sikerült jó értéket kapni. Pedig nekem mindig normális, vagy alacsony is picit. Mikor láttam, hogy ajaj, ennek jónak kell lennie, akkor csöndbe maradtam, és lenyugtattam magam belül. Pedig sejthetitek, hogy a vérnyomás mérés nem tart órákig, sőt percekig sem. Szóval gyorsan kellett csinálni, de ment. Valahogy mentálisan így készülök a szülésre is. A magam dolgát is szeretném megkönnyíteni, meg a babának is segíteni persze. Azt pedig csak így lehet.

Próbálok sokkal több alázattal lenni az élet felé,mint korábban. Olvastam a kórház csoportjába, hogy az újszülött osztályon elfogyott a popsitörlő és, hogy aki tud az segítsen. Meg légzésfigyelőre is szükségük volt. Ha azzal nem is, de két csomag popsitörlővel én is hozzájárultam a dologhoz. Nem nagy dolog, de ha mindenki akár egyet is vinne, legalább, aki érintett, és ennyit megtehet az, miért is ne tegye? Nem a kórházra gondol ilyenkor az ember, vagy politikára, vagy nem is tudom mire, csak azokra a pici babákra, akiknek a komfortja múlik rajta...

Valamiért egyébként azt érzem, hogy jövőhéten, már a kinti világban is négyesben leszünk. Érdekes, hogy a szülésznőnek is valamiért kivételesen nem jó a péntek CTG-re. Szóval most hamar megyek hétfőn, szóval két-három nap múlva megint. Úgy gondolom, hogy lehet, hogy ennek van oka. És, pont gondoltam is rá, hogy de jó lenne ha most hét közepén lenne a CTG nem kéne péntekig várnom, és bammm... magától. Így alakult. Vajon tényleg jövőhéten megtörténik?

Mivel a szülésznő szerint nagyon szuper lett a CTG eredményem, a többi csokit ott hagytam a mellettem lévő lánynak, aki szemmel láthatóan feszült volt, mert nem mocorgott a babája, amikor kellett volna. Ha valaki, akkor én tudom, hogy ez milyen, úgyhogy a kezébe nyomtam, és már mentem is a szülőszoba elé, ahol el kellett kapnom egy dokit, hogy aláírja a CTG papírt, mivel a saját dokim ma valami miatt nem volt bent.

Kicsit elveszett voltam ebben a dologban, mert ugye eddig szülésznő bement aláíratta aztán ott sem voltam. De végül második próbálkozásra sikerült elkapnom egy készséges dokit, mert első alakalommal egy ilyen őszhajú bohócosan kopaszodó dokira találtam. Neki elmondtam, hogy kihez tartozom és melyik szülésznő küldött, majd rám sem nézett, nemhogy a papíromra, és sarkon fordult azzal, hogy az orvosom ma bent lesz. (Gondolom, ez lehet, hogy igaz volt, de ki tudja, lehet délután... vagy????)

Szóval még egy magánorvossal-szülésznővel felvértezve is lehet kiszolgáltatott helyzetben az ember. Tényleg fogalmam sincs mit csinálhat az, akinek egyikre sem telik... Aztán végül találtam egy készséges fickót, aki bár először azzal kezdte mikor meglátott, hogy: "Biztos, hogy engem keres?" - mire én. Nem tudom, remélem. Majd rápillantott a papíromra, és azt mondta, hogy "Ez nagyon jó eredmény". Annyira fontosak ezek az apróságok így a végén. Amúgy is, de nem csak ennyi kéne egy anyának, hogy biztonságban tudhassa a gyerekét? Dehogynem, mi más?

Szóval ha a hétvége nyugis lesz baba szempontból, akkor hétfőn jövök újra CTG hírekkel. Addig viszont vár rám egy esküvő, na nem a sajátom :)