Tehát, egy nap változtatni akartam. Becsuktam a szemem, és megpróbáltam visszaemlékezni a gyerekkoromra. Minek örültem én akkoriban? Ezt a szemléletet szeretném megtanítani majd Patriknak is, hogy sose nőjön fel. Maximum hétfőtől péntekig, nyolctól-négyig. De, semmiképp sem hétvégéken, vagy, ha otthon lesz a családjával, a gyerekeivel.

Nem beszélve arról, hogy Patrik apukája is éppen ősszel született. Én nem tudom milyen egy átlagos napon szülinapot ünnepelni. Én december 27-én születtem, akkor mindig szünet van, és még tart a karácsonyi "családjáras". Fel vannak díszítve az utcák, és ha halkabban is, de még kiszűrődik az ablakokon a "Kiskarácsony, nagykarácsony". Valahogy szerettem volna ünnepélyesebbé tenni az októbereket.

Ma őszi verseket olvastam Patriknak, olyat ami gyerekeknek szól. És persze tudom nem érti még, de szeretném ha ez szokássá válna, ha egy nap mikor visszaemlékszik ezekre a csendes pillanatokra boldog lenne.

Egyeseknek az ősz az elmúlás, a halottak napja. Minden verselemzés az iskola padokban ezt tanította. Nem értek egyet. Nem csak a halálról szólhat őszi vers. És az ősz sem pusztán erről szól. Sokkal inkább falevél dobálásról, pocsolyában ugrálásról, meleg teáról, puha takarókról, tökfaragásról, levél préselésről, és szeretetről. Kicsit szentimentális, bensőséges pillanatokról, gesztenye bábokról.

Emlékszem a vödörszámra gyűjtögetett makkokra, amiket eltettünk a tesómmal, és egy idő után a játékos fiókban kikeltek belőle a kukacok. Anyaként ez az ÚRISTEN kategória, de ami ennél is fontosabb gyerekként ez egyszerűen csak VARÁZSLAT!