Izgalmas és unalmas! Emlékszem Patriknál erre az időszakra nem voltak teendőim, most ugye vannak. Itt van Patrik, aki azért 0-24 feladat. Bár szerencsére Norbi és Anyukám is rengeteg segít.Szóval a tőlük telhetőt megteszik, így ilyenkor nyugodtan intézhetem a dolgaim, vagy pihentek egy picit. Ja igen, mert ez azt jelenti általában, hogy leviszik játszani Patrikot, én meg magam vagyok. De, hogy őszinte legyek hogyan tudnék pihenni úgy, hogy mindennap szeretném, ha minden ki lenne mosva, meg lenne főzve, és viszonylag ki lenne takarítva. Ezt érzem egy hónapja. Mintha valami világvége jönne, és a gyereknek nem tudnák kimosni a ruháit együttes erővel (nyilván egyedül is kitudják)...

Hiába a józan ész, már rég elhagyott. De nevet majd Norbi, ha ezt látja. De én csak jót akarok, meg sterilitást. Nagyon fontos számomra, hogy a baba egy nagyon tiszta környezetbe jöjjön haza. Ami egy kisfiú mellett meg egy három-négy napra egyedül hagyott férj mellett kicsit nehezebb ügy. Jó ez az otthoni környezetemmel szemben saját magamnak felállított maximalitásom. Egyébként Patrik imád kezet mosni, nálunk minden játszótér után fürdés van szóval nincs is semmi gáz, de valamiért mégis azt hiszi az ember, hogy azért mert képtelen hajolgatni és két naponta porszívózni, ezért egy koszfészekben él... Persze tudom, hogy Kornélt nem fogja izgatni, ha mogyoróvajas lesz a konyhaszekrény, de engem zavar... 

Szóval ez asszem az unalmas része, az utolsó hétnek. De mi az izgalmas, hogy épp dörög az ég, tegnapra egy havi csapadékmennyiséget ígértek villámokat, meg mindenféle babacsalogató dolgot. Aztán kint dörög, én meg épp a franciaágyon pötyögök, és úgy fekszem le, hogy fel van töltve a telefonom, hogy aztán másnap újra lemeríthessem. Szóval egy mókuskerékben lassan lépkedek előre előre, és teljesen úgy érzem, hogy nem jön el a nagy nap, hogy terhes maradok. És mivel nem szültem meg a viharban, azt mondom, hogy ez a bébi magától megint nem fog jönni, hanem indítani kell, mint Patrikot. Bár nem titkolt vágyam, hogy egy nap szülessenek. Úgyhogy lehet, hogy ez fog bejönni. Ki tudja?

Persze ez a dolog abszolult huszadrangú, és a lényeg az egészség persze. Csak ha latolgatásról van szó, úgy vagyok vele, hogyha nem született meg 38. és 39. hétre, megszülethetne a kiírt nap előtt egy nappal 28-án a testvérével egy napon. Milyen különleges lenne <3

Én meg persze állandóan hajat mosok, meg epillálok, mert ki ne akarná dobni a formát a szülőszobán... jó nincs szó műszempilláról meg sminkről, meg fotózásról meg ilyesmi, félre ne értsetek nem érdekel. De van egy alap komfortja az embernek, nekem ezek a dolgok hozzá tartoznak, aztán hogyan is várhatja az ember a gyerekét. Azon kívül, hogy nagyon a tehetetlenség nem olyan könnyű állapot, és hát valamivel közelebb kell hozni azt a bizonyos nagyon nagy napot!

Közben meg fura, hogy nem lesz már hasam. Lesz, de nem úgy! Nem könnyű a terhességem, és nem is a kedvencem ez az állapot, de szentimentális perceimben pedig nehéz elfogadni a tényt, hogy ez már nem lesz így velem többet. Mert nem szeretnénk több kisbabát, és, hogy magamba kell szívnom ezeket az utolsó együtt töltött perceket. Legalábbis ebben a formában. Mert én lezárom ezt a szakaszt az életemben, nem lesz több pillangó a pocakban, sem kitolt lábacskák, és jön valami sokkal jobb. De azért erre mindig szeretnék emlékezni! Mert bármilyen nehéz, éppoly varázslatos is!