Már nem egész egy hónapom maradt, hogy szinte a semmiből megint összeszedjek egy valamire való versenyformát. Ezúttal nem is a lustaságom volt a főkolompos az elmaradt futások miatt, sokkal inkább a kis szépészeti beavatkozásaim sorozata. Hello SZTK! Hello várakozás! Volt egy két anyajegyem amitől feltétlen meg akartam szabadulni, ugyanis én kivagyok a témától, szerintem bizonyos "egyedek" nem valóak az emberre. A terhességem pedig csak rájuk tett egy lapáttal, de mindegy is mostmár a régi vagyok gondoltam...

Mivel vészesen közeleg az április tizenötödike, a Vivicitta napja, amin 10 km-re neveztem úgy éreztem, hogy egy héttel az utolsó kis műtétem után jöhet az első futóedzés. Úgy terveztem, hogy 5km-t nagyjából fél órát futok így elsőre. Na, ez most nem jött össze, mert a sport toppom olyan szinten kikészítette a sebet, hogy most annyira fáj, mint akit frissen műtöttek. Szuper!

Úgy néz ki, hogy ezt a hetet még ki kell hagynom, ami a futást iletti, mert egyszerűen olyan szerencsétlen helyen van ez a kétszer 3 öltés, hogy nem hagy engem érvényesülni... Cserébe viszont muszáj leszek állóképességet építeni, hiszen nagyjából egy órát folyamatosan futnom kell majd egy hónap múlva. Három hét pedig nekem kevés a felkészülésre.(Tehát valószínű biciklivel folytatom a napokban) Jó, igen ha most azt mondanák, hogy fussam le a tíz kilométert valószínűleg menne, de nem akarok sérüléseket. Hiába már csak másfél kiló választ el a Patrik előtti súlyomtól, nekem nem ez a végállomás. Nem engedhetek meg magamnak akkora könnyelműséget, hogy felkészületlenül megyek.

Be kell látni, hogy akinek nagyobb a súlya, annak a térdeit jobban megviseli a futás, főleg ha az betonon történik. Úgyhogy mivel elfogyott az ízületvédőm, még azt is be kell szereznem. Mindenesetre úgy gondoltam, hogy megosztom veletek a felkészülésemet, hátha valaki kedvet kap hozzá. Nem tudom mennyire leszek hatékony a sebeim miatt, de talán azért így is sikerülni fog.
Régebben L-Carnitinnel járultam hozzá a zsírégetésemhez, pontosabban ahhoz, hogy izzadjak már, mert az anyagcserém nem az igazi, meglátjuk, hogy használ-e vagy placebo, devégülis nekem egy a lényeg, hogy menjen le a súlyom majdnem bármi áron!

Meg hát utoljára évekkel ezelőtt futottam tíz kilométert versenyen (a Vivicittán), és az utána következő csonthártya gyulladás miatt évekre el kellett köszönnöm a  futástól, nekem ezért is fontos most ez. Amolyan fogadalom 2.0. Az első, hogy egy év alatt visszafogyok a Patrik előtti súlyomra ami -26 kg-t jelent. A másik meg ez a tíz kilométeres táv a Vivicittán, aztán persze többet fogyni az meg szuper lenne, csak 106 kg-san még nem mertem ennél nagyobbat álmodni! Most viszont feltöltődtem, és csak várom a csodát, hogy gyógyuljon már meg az a seb, aztán hagy menjek!

(Ja igen, és közben tesztelem ezt a H&M-es sportmelltartót is. Eddig sportolás szempontjából jónak tűnik, kivéve, hogy most egy másik pántmegoldásra lenne szükségem)

Mai edzésem:
Célom állóképesség növelése, és kerek popsi projektre való felkészülés.

24 perc futás - 3,49 km babakocsival (ilyenkor mindig lassabb vagyok)
3 X 20 db. guggolás,
3 X 20 db. lábemelés hátrafelé állóhelyzetben először jobb lábbal, aztán ballal szuper szettben. köztük 1 perces pihenőidővel.