Azt szeretem az anyaságban, hogy végre először életemben szabad lehetek, pedig sokan ennek az ellenkezőjét hiszik. Nem vagyok feleslegesen feszült semmi miatt. Na jó, tény az anyaság nem csak csupa cukormáz, de mégis másfajta feszültség az, ami ezzel az egésszel jár, sőt sokkal inkább egy általános aggodalom, ami az emberen úrrá lesz, mintsem stressz. 

Szerintem ezt a fajta belső nyugtalanságot nagyon jól oldják a különböző közösségi tevékenységek, még akkor is, ha valójában gyerekeknek szól az, amin épp részt veszünk. Ahova járok edzeni, ott idén ősszel új foglalkozással bővült az órarend. Manó muzsika néven, ezúttal igaz nem az edzésé a főszerep, de mi azért ezt cseppet sem bánjuk.

A gyerekek élvezik, hogy egy szál gitárral szórakoztatják őket. Persze a 45 perces óra végén a hangszeres ládikából mindig előkerül azért egy két izgalmas dolog, amivel a kicsik is tudnak mókázni. Szerintem Patriknak ez a kedvenc része. Elég széles a skála, ami a csoport korosztályt illeti, így mindenkinek más az, ami a kedvence lehet a mondókás mókából. És, ami kuriózum, hogy ugyanezt angol nyelven is elérhetjük!