Elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy egyre jobban várom a dokis alkalmakat, hogy tudjam minden rendben van Kornéllal. Szerencsére ma is volt segítségem, így eddig egy alkalommal sem kellett magammal vinnem Patrikot. Ilyenkor egy picit szusszanok legalább, mert bevallom egy kisgyerek mellett egyre…

Azt gondolom elég nagy önzőség lenne tőlem, ha azt mondanám, hogy csak ettől féltem a terhességem alatt, mármint a kézzsibbadástól. Meg nem is lenne igaz, mert mindig aggódik az ember valamin. De inkább úgy mondom, hogy abban reménykedtem, hogy ezúttal a "Minden terhesség más" közhelyébe kapaszkodva…