A terhes nő, házas nő! Legalábbis egyes vallások vagy népszokások szerint. A munkám során rengeteg nővel találkozom, és imádom hallgatni a saját kis tündérmeséiket az ő Nagy Napjukról. Szerintem az esküvőpárti nők elképzelhetetlennek tartják, hogy én kiéltem magam a függönyfátylammal kislány koromban.
Pedig eszemben sincs lázadni, imádom, hogy nem vagyok meggyűrűzve. Viszont tény, hogy nekem senki nem tudott volna olyat mondani, ami miatt ne tölteném szívesen az éjszakáimat babakönnyeket szárogatva. Milyen giccsesen is hangzik ez most (sebaj majd visszaolvasom, milyen is voltam én, és az édes kis naivságom).
Szóval, ha túlzások nélkül valakit imádhatok, akkor ő kétségtelenül a szerelmem Norbi. Persze megvannak a magunk kis mindennapi megoldandó feladatai. Ez nem egy szirupos cukorkavilág, de hát álljunk meg egy pillanatra: ki rak fel Feszre/Instára veszekedős képeket?
Úgyhogy én nem akartam esküvőt sem korábban, sem most, hogy így egyben vagyok, mert úgy érzem, hogy mi így vagyunk egyben! És ezt semmiféle formalitás vagy drágakő nem szilárdíthatja meg jobban. Szeretlek!
