Ezek szerint nem szültem meg. Ugyanis a legutóbbi CTG-s bejelentkezésemben mi is állt? Hogy úgy érzem, hogy lassan eljön a mi időnk. De valószínűleg az eszem legyőzte a megérzéseimet, a vágy, hogy szeretnék túl lenni a szülésen, és végre ezt az állapotot lezárni erősebb volt. Ezt csak tetézte, hogy a dokim azt mondta a 36. héten, hogy a babát két héttel nagyobbra méri, és ha jósolnia kéne akkor simán lehet, hogy egy-két héttel hamarabb jön. De, Kornél még nem szeretne jönni. Ezt tiszteletben is tartom, nem próbálom különböző trükkökkel kikényszeríteni, de már nem is kímélem magam annyira, mint korábban. Úgy értem, hogy ha meg kell emelni valamit, amit amúgy elbírok, és még a tűréshatáromon belül van, akkor megteszem... na persze költöztetést nem vállalok, de ha kicsit nehezebb lett a bevásárlás szatyra, akkor annyi baj legyen.
Szóval a pénteki CTG óta két nap telt el, mondván, hogy hétfő van és reggel fél 7. A múltkor a hagyományos CTG vizsgálóban elég mufurc nő felügyelte a szülésznő tevékenységét, amire senki sem kérte és, hát, ami szemmel láthatóan zavarta a szülésznőt. Mondjuk ki undok is volt, meg bele is szólt a szülésznő dolgába, beleértve minket, akik hárman a "privát" CTG-re jöttünk. Pontosabban soron kívül a szülésznőnkhöz, ezért ezt a kis kellemetlenséget elkerülendő, most a szülőszobai folyosó egyik eldugott termében voltunk, ezúttal ketten.
Ma picit izgultam, hogy rendben legyen a vérnyomásom, ezért nem ettem, és nem is ittam még indulás előtt. Aztán bár a vérnyomásom oké volt. Kornél picit lassabban ébredt fel. De a kóla és a csoki kombó ezúttal is hatott, és végül minden rendben volt. De mivel mások is jöttek a szülésznőhöz, megint magam voltam, hogy aláírassam a papírt. Ezt egyébként komolyan nem értem, hogyha mondjuk épp szüleszt a doki, akkor mégis mennyi ideig várjak, hogy kijöjjön. Vagy épp, hogy a szobájából kijöjjön, amikor lehet picit alszik ha éjjel ébren volt. Nem is értem...
Aztán nagyjából fél óra után találkoztunk is, aláírattuk a papírjainkat mind a ketten a kis CTG társammal. Ami viszont letagadhatatlanul látszott a dokin, hogy nincs jó passzban. Valószínűleg valami családtagját veszíthette el a pletykák szerint. De nem beszéltünk semmiről, és nem kérdezett semmit, csak aláírt, és ott sem volt. Lehet fogalma nem volt, hogy a magánpáciensei vagyunk. De bármi is legyen az igazság legközelebbi találkozásunknál már túl leszek a 39. héten, ami azért előrevetíti, hogy lenne megbeszélni valónk. Illetve az sem utolsó, hogy szeretném magam biztonságban érezni a szülés körüli időszakban, és persze leginkább a szülés alkalmával. Úgyhogy egy picit megint aggódom.
Ami persze mindennél fontosabb, hogy elvileg megint jó az eredménye a CTG-nek. A leletemet meg sem mutattam véletlen, ami a véremről készült a 36. héten, és most kaptam meg. Szóval legközelebb elviszem magammal ismét, ha addig nem szülök meg persze, ami egy hét múlva hétfőn lesz (nagyon sokára)...
