Úristen, gondoltam magamban már csak 15 hét van hátra, így együtt pocakosan. Furcsa, hogy itt van velem, hogy rugdos, de már most rémisztő a gondolat, hogy ki fog bújni és, hogy soha többé nem lesz már ennyire közel hozzám, mint most. Szóval én már nagyon szeretem és ragaszkodom hozzá. Különleges dolog tudni, hogy mit szeret és mit nem, néhány dolgot már megtanultam, de még ismerkedünk. Igen, mert én vagyok az anyukája. Egy test két lélekkel!
Cikkek hada foglalkozik az anyukákkal, a lelkivilágukkal végtére mi hordjuk az édes terhet. Sokat böngésztem, de alig találtam valamit az apukákról, velük ki törődik? Bent legyen a szülőszobán, ne legyen? Szerintem ennél van fontosabb kérdés is, már jóval a vajúdási időszak előtt. Így hát, ha idővel is, de én mindenképpen megosztom majd a tapasztalataimat Veletek apa ügyben, mert hát ez az emancipáció óta igencsak lényeges.
Ma már nem csak az anya neveli a gyereket, hanem két ember neveli, hiszen általában kettő is dolgozik. Szerintem a szülők szó, azt jelenti, hogy egyetértésben nevelgetni a közös gyümölcsöt. Szóval a női test templom, amiben cseperedik, fejlődik, okosodik a kis magzat. De, mint minden templomba a női testbe is szabad a bejárás. Értsük, ahogy akarjuk, vonatkoztassunk el a szexualitástól és bármilyen nehéz is ezt elhinni, ezen a ponton a lelki beengedésről beszélek.
Miközben terhesen nehéz cipőt húzni fáj a derekunk, és úgy mászunk ki az ágyból, mint egy májbajos tehén, el vagyunk foglalva a mindennapjainkkal és hosszas körmondatokban szeretjük taglalni testünk változásait, addig ne felejtsük el, hogy aki este haza jön hozzánk egy apa. Egy kialakuló félben lévő apa, akiben ott motoszkálnak ugyanazok az érzések, mint bennünk anyákban akikké a két csíkos teszt után váltunk.
Ti foglalkoztok egyáltalán azzal, hogy a párotok mit érez? Hogy milyen kérdései vannak? Megtanítjátok rá, hogy hogyan kerülhet közelebb a babához. A kettőtök kisbabájához, vagy csak épp a szennyes zoknikon háborogtok ismét. Persze rohadt idegesítőek a széthagyott „pokémonok”, de mi lenne ha ma félredobnánk mi is a miénket, leülnénk és meghallgatnánk, hogy mit érez egy leendő édesapa.
