Kedves kisbabások, szerintem fontos, hogy ne csak a rosszat, de a jót is vegyük észre. Budapest belvárosa messze földön híres arról, hogy szenved a toalettek hiányától. Hogy kerül ez most ide? Hogy sajnos a szoptatás, etetés, pelenkázás kérdéskörét is egy kalap alatt kezeljük, pontosabban, inkább kezelik még mindig a mellékhelyiségekkel. Elvétve találunk olyan helyeket, ahol legalább egy dolog teljesül azok közül, amik segítségünkre vannak, ha a kisbabánk szükségleteit szeretnénk rendezni.
Viszont az én kedvenc helyem a Városliget ahova nem csak a gyerekkori emlékeim fűznek, de egy héten egyszer biztos, hogy a kisfiammal, Patrikkal is nyakunkba vesszük az őszi színekben pompázó ligetet. Ha itt járunk, akkor pedig előbb utóbb jól jön egy kis harapni való, ha pedig kaja, akkorPántlika. Ami több szempontból is tökéletes nekünk. Egyrészt király, hogy a nagymamám málnaszörpjére emlékeztető szörpivel kérhetem a hamburgerem.
De, ami számunkra ennél is fontosabb, hogy a változékony őszi időben sem kell lemondanunk a falevelek rugdosásáról. Mert nem kell azon agyalnom, hogy hol tudom megetetni Patrikot, vagy hol teszem majd tisztába. Persze a meleg napokon bárhol megoldja az ember, de mi van a hidegebbel? Van megoldás, Pántlika. Széles mosollyal az arcomon húztam le magam után a Wc-t, és nem azért… hanem, mert ez a felirat fogadott a hátam mögé nézve: „Itt nyílik a pelenkázó!”
Szóval ugyanezt szinte fillérekből, egy kis odafigyeléssel bárhol meg lehetne tenni. Egy tenyérnyi hely is elég nekünk, hogy elvégezzünk a rutin munkát, de néha jól jön egy kis segítség.
Köszönöm szépen!
Köszönöm szépen!
