Misztikus reggelek
Minden bizonnyal én vagyok a legszentimentálisabb ember reggel fél 8-tól délig biztosan. Alakuljon bárhogy imádom a reggelek álmos hangulatát. Sokszor még a köd felszállta előtt felkerekedek Patrikkal, és megcsodáljuk az ébredező város hangulatát.
Még csak most nyitnak a boltok, csak a piaci árusok sürgés-forgása töri meg a reggelek ködös nyugalmát. Mi lépünk először a frissen lehullott deres falevelekre, és elcsodálkozunk minden apró pillanaton, amit az éjjel csinált a tegnapi utcákkal.
Ilyenkor nem rohanunk, hétvége van nekünk is, addig hagyjuk, hogy apa kipihenje a hét fáradalmait. Máskor viszont együtt ébredezünk, ősz van, végre elmúlt a túl meleg nyár, újra sokkal édesebb az ölelés, puhább a takaró, és meghittebb az otthon.
Közben mások teljesen másban vannak, elmosolyodva néztem a másnapos lány után, aki alig vonszolta magát a magas sarkújában. Nem tudtam rá haragudni, nem mintha kellett volna. Pedig annak idején hányszor kaptam rosszalló tekinteteket a reggeli banditáktól.
Most pedig Helló! Már lassan haladó reggeli bandita vagyok, mégsem felejtettem el, hogy honnan jöttem. És tudjátok mit, sokkal jobb rugdosni a faleveleket, mint a cipőm sarkával felszurkálni őket. De ebben engem nem zavar senki cipője, se reggel nyolckor, se kilenckor.
