Persze a kórházi történeteimnek még nem értem a végére, viszont csaknem egy heti hallgatás után a drámasorozatomat egy igazán fantasztikus bejegyezéssel töröm meg, ugyanis végre a szülésből fakadó sérüléseim gyógyulni látszanak, mind testi mind lelki fronton. Így hát hello edzés!
Ehhez nem kellett más, mint én magam, ugyanis, mint tudjuk, a változások kulcsa a kezünkben van. Közhely ide vagy oda, én ezzel a kulccsal, most végre kinyitottam az edzéses ládikát. Így találtam Driszkuné Szilágyi Évára, akinek nem csak a neve rejteget határozottságot.
Az „Iron Mami” baba-mama torna név alatt, pedig nem a klasszikus „taps a comb alatt” ugribugri dolog lakozik, ha értitek… Én nem vagyok sem zumbás, sem jógás típus. Kipróbáltam még terhesen, hisz ott díszelgett a bakancslistámon, de valahogy nem én vagyok.
Viszont elég nehéz olyan edzést találni, ahova elviheted a gyerekedet, nem kell a gyermekmegőrzőben hagyni, és még edzhetsz úgyis, ahogy szeretnél, esetemben valamiféle köredzés jöhet szóba. Mindenhol a jógával, és a klasszikus tornával kecsegtetnek, én pedig nem vagyok az a nádszál, nekem ez kevés, inkább szeretem, hogy edzés közben szakad rólam a víz, másnap pedig érezni az izomlázat.
De itt jön a második dolog, hogy hiába ontja magából a világ a személyi edzőket, valahogy sokan nem tudnak mit kezdeni a terhesség, és szülés körüli dolgokkal. Ennek több oka van, az egyik az, hogy nem tanítják annyira, amennyire felelősen neki lehetne ugrani a témának, kettő még nem szültek. Persze vannak közöttük szuperek is, de akkor még ott van ez a gyerek dolog is. Hogy oldom meg úgy, hogy ne kelljen lepasszolni.
Norbi rengeteget dolgozik értünk, ha tehetjük együtt is elmegyünk mozogni, ő is sokat segít nekem, de a szabad időnket szeretnénk minél több tartalommal megtölteni, ahol Patrik áll a középpontban, na jó igaz, ami igaz nekem kell a verseny is, hogy hatékony legyek. Engem az is rettentően motivál, ha más hasonló helyzetben lévő anyukákkal húzhatjuk egymást, mert ha XY megcsinálja, akkor én is…
Szóval egyébként Évi, az „Iron Mami” megalkotója, nem csak edző, hanem két srác anyukája is, és ha valaki, akkor ő tudja, hogy, hogy kell bánni velünk. Egyrészt jól ismeri a női test működését, hiszen két szülés után pontosan tisztában van vele, hogy mi az, amit bírunk, és ránk szól, ha kell. Na igen, egy csupa tükrös teremben elég nehéz alibizni, én azért megpróbáltam, de minek?
Egyébként korábban egyszer elmentem egy személyi edzésre, még a terhességem előtt, ahol egy edzővel kondi gépeken végignyomtunk egy teljes testedzést. Én pedig az a típus vagyok, aki ha törik, ha szakad megcsinálja, amit meg kell. Be akartam bizonyítani, hogy én mennyit birok, ami király is volt. Ott! Na, a tegnapi hősködés hozzá sem kell tennem… másnap kevésbé volt édes, olyan izomlázam volt, hogy frankón belázasodtam.
Itt ez nem fordulhat elő, kb. egy 10 fős csoportban mindenkire jut idő. A gyakorlatoknál a legfontosabb, hogy figyelembe vegyék a személyes edzettségi szintet, és a szüléshez képest eltelt időt, a szülés módját, és a szoptatást.
Mindeközben pedig a kicsik körülöttünk vannak, mindenkinek a fél szeme a saját gyerekén van, de közben egymáséra is vigyázunk. A legtöbb ilyen klasszik’ anyuka csoportban, a fejemhez vágnák, hogy „Jaj, mert de ráér, meg nincs a gyerekkel”, ó dehogyisnem. Egy az, hogy a kicsiknek tudniuk kell magukban is ellenni, másrészt elnézelődik Patrik is, szól a zene, végre találkozik más kisgyerekekkel is, nem csak az anya van, szóval szocializálódik…
Ha pedig nincs kedve „edzeni”, szóval ha nyűgös, akkor viszlát két kilós súlyzók, akkor jöhet a legédesebb súly a világon Patrik, és a maga nyolc és fél kilója. Végre minden egyben van, nem kell Patrik nélkül lennem, társaságban vagyok, versenyezhetek legfőképp magammal, de akár másokkal is, családias a hangulat, és van súlyzó, TRX, na meg fejlődés, szóval normális mennyiségű izomláz!!!
Amikor megszültem elhatároztam, hogy a régi súlyomat visszaszerzem Patrik egy éves koráig. Jóllehet korábban annyit edzettem, és mozogtam, hogy csak a mérleg önmagában nem ad reális képet. De, én már annak örülök, ha a szememnek hihetek, aztán a többit meg közben intézzük. Szóval, így leszek én Iron Mami.
