Annyira lelkiismeret furdalásom van, mert az elmúlt majdnem egy évben szinte nem is kerültek bejegyzések a Patrikos menü alá, de ennek több oka is van. Nyilván a terhesség közepette azért zajlik az élet vele is, de annyira kevés időm marad az írásra, hogy örülök, ha a terhes naplómat meg tudom írni. Igyekszem ezen változtatni, illetve ez nem is lesz nehéz (már, ha eljutok majd a laptop elé), hiszen lassan az események ismét egy szálon futnak majd. Kornél kint lesz, mi pedig együtt a földi világban is.

A legfontosabb dolognak azt tartottam mindvégig, hogy Patrikot felkészítsem arra, hogy kistesója fog születni. Különleges a kapcsolatunk, először neki mondtam el, hogy állapotos vagyok. Ő volt velem végig a nap 24 órájában, annak "minden" nehézségét neki kellett elviselnie. Legalábbis a részese volt. Mert bizony voltak nehéz napjaim, amikor nagyon hányingerem volt, fáradt voltam, vagy a kézzsibbadásom gyötört. A kevés alvás pedig sajnos egyre kevesebb türelmet hozott magával. De bárhogy is alakultak a mindkettőnk részéről dacos napok, egy biztos pont van, az pedig az esti mese. Nem fekszünk le "haraggal".

Az esti összebújások az elengedést is jelentik számunkra. Minden rossz kívül marad, és minden jó jön velünk a következő napra. Patrik néhány hónapos kora óta minden este mesét hallgat mesekönyvből. Először képekről meséltünk, aztán egyre "komolyabb" könyvekből. Talán ennek tudható be, hogy nagyon hamar elkezdett beszélni, és egyre nagyobb igénye lett a több szöveget tartalmazó igazi nagyfiús könyvekre. Ezért számomra magától értetődő volt, hogy a könyvek segítségével próbálom neki elmagyarázni, hogy mit jelent egy kistesó érkezése. Persze a mindennapos beszélgetések, egyebek mellett.

Ne felejtsük el, hogy 9 majdnem 10 hónap alatt vittem véghez ezt a dolgot, tehát közben Patrik is cseperedett, egyre több magyarázatra volt szükség. Szeretném megmutatni Nektek azokat a könyveket, amelyek nekünk hasznosnak bizonyultak. Természetesen ahogy tőlem megszokhattátok, mindenféle promóció nélkül. Már rögtön az elején vettünk is egy könyvet "Anna kistesót kap" címmel. Patrik ekkor valamivel több, mint egy éves volt (kb. 13-14 hónapos). Szeretem ezt a könyvet, kemény lapos, versikés, és nagyon alap.

Itt csak annyiról van szó, hogy anya hasa nagy lesz, aztán a kórházban megérkezik a kistesó, aztán hamarosan eljön a közös játék ideje. Az igazi családi idill. Amit sajnálok, hogy nincs fiús párja ennek a könyvnek. Bár, ez valószínűleg csak az én fejemben fogalmazódott meg, a célnak így is tökéletesen megfelelt. Egy darabig, de túl sokat nem mondott, Patrik pedig egy kettőre kívülről tudta a sorait. Picit többre volt már igénye.

Karácsonykor, Patrik másfél éves volt éppen. Ekkor kapta meg a "Tesómese" című könyvét, ami egy krokodil kislány szemüvegén keresztül mutatja be a testvérféltékenységet. Nagyon szeretem ezt a könyvet, mert rengeteg kép van benne, állatos, tehát nem túl tárgyilagos, az üzenet mégis szuperül átjön. És, ami nekem még külön fontos, hogy nem érzem azt, hogy felnyitná a gyerek szemét arra, hogy bizony lehetne oka haragudni a testvérére, mert kitúrja a helyéről, vagy a szüleire, mert természetesen sokkal elfoglaltabbak lesznek. Na, persze erről van szó, de mégsem olyan nyersen. Valahogy úgy, hogy épp elegendő lesz az, amit majd magától érezni fog, bele ne beszéljünk azért semmit.

Aztán márciusban a névnapjára 21 hónaposan megkapta a "Dunda mesék - Dunda és a Kistestvér" című könyvet. Ez a kiadvány nagyobbaknak szól alapvetően, Patrik ennek ellenére már megérett a könyvre. Négy fejezetben mesél az író a terhességről. Az első fejezetben a pocak növekedéséről van szó, aztán a születésről, aztán a kisbaba fejlődéséről nagyjából egy éves korig, az utolsó fejezetben viszont a testvérek közötti konfliktust taglalja.

Patrikot mindig el szerettem volna hozni legalább az egyik orvosi vizsgálatomra, hogy lássa az életben is, hogy mi az az ultrahang. Természetesen ezzel a könyv hatására sem lehetett képben. Viszont annyira sokat kellett várnom a dokimnál mindig, hogy úgy gondoltam enélkül is érthető számára, amiről szó van. És persze felesleges is lenne elveszni az ilyen részletekben a korához képest. Különösen tetszett ebben a könyvben, hogy a főszereplő kisfiú hasonlít a Patrikra, és neki is öccse születik. Szóval sokszor mutatta is, hogy "Ott van a Patrik"

Amit viszont egyelőre nem szeretek benne az az utolsó fejezet. Amiben a kisfiú háborog, haragszik a testvérére mindenféle miatt. Persze aztán a végén az apukája megérteti vele, hogy a kisöccse nem direkt teszi tönkre a dolgait, és hogy mindenki így indul az életben. Nekem ez mégis valahogy aránytalan. Túl sokáig taglalja Dunda problémáit az író, aztán kevés idő marad a helyes megoldásra szerintem. Aztán lehet a későbbiekben ez a fejezet lesz a legolvasottabb.

Ami viszont még szimpatikus benne, hogy az apukának is van szerepe. Összeszereli a kiságyat, bemegy anyával a kórházba, játszik a fiaival, és nevel. Szerintem viszonylag kevés könyvben látjuk ezt a közös mintát. Ami tudom nem mindenkinek adatik meg, de azért mégiscsak ez az általános (vagy ennek kéne lennie), és én örülök, hogy erről szó esik.

 És Patrikra még vár egy mesekönyv "Megérkeztem" címmel, amit majd akkor fog megkapni, amikor Kornél és én a kórházban leszünk. Egyrészt egy számunkra új mese, ami segít megérteni, nyomatékosítani, hogy mi történt. Másrészt egy kis apróság ezúttal kifejezetten Anyától, aki sajna néhány este nem aludhat vele. Ebben e mesében is szó van féltékenységről, de a közeledésről is. Remélem beválik majd, de erről jelenleg még nem tudok nyilatkozni!