Egyet megtanultam, hogy semmi értelme terveket szövögetni a gyerekünkkel kapcsolatban, mert úgysem úgy lesz, ahogy azt mi elképzeljük. Befolyásolnak minket a filmek, a könyvek, az internet, a szomszédnő, a védőnő és a háziorvos is. Az utóbbiakban vakon bízunk, amíg nem válunk olyan anyukává, aki beszélget más nyilván intelligens anyukákkal is.
Ha gyereked van, előbb utóbb lesznek mami cimboráid, akik ugyanúgy esküsznek a szakmai segítségükre, gondolok itt a védőnőre és a háziorvosra. De, akkor mi van, ha én is megbízom az én dokijaimban, a normális mami haver az övéiben, mégis valahogy sosem egyeznek a vélemények.
Akkor az van, hogy szép lassan kezdem leküzdeni magamban a „para-anyut”, és hallgatok az egyre előretörő ösztöneimben, és elkezdek kísérletezni. Végülis anyukáinknak sem volt egy pontos táblázat mindenről. Patrik két és fél hónapos koráig szopizott, így én fontosnak tartottam idejében, avagy idejekorán (?) elkezdeni a hozzátáplálást.
Most négy és fél hónapos (hihetetlen amúgy), és már egész korrekt kis étlapja van a fiatalúrnak: őszibarack, sárgabarack, alma, körte, szilva, banán, sütőtök, répa, krumpli, borsó és karfiol is került már a pocakba. És ha már anya gondok meg kell említenem, hogy mindez jó néhány ruhácskán, és előkén is szerepelt pepitában. Úgyhogy egy tipp, annak, aki nem szeretne éjjel nappal Vanish szappanozni: Tommee Tippee szilikonos előke!
Aki már régebb óta olvas, az tudja, hogy annak idején a Tommee Tippee cumisüvegekkel kezdtem el a tápszerezést, mert nagyon jókat lehetett hallani róluk. Patrik hasfájós problémáin sokat segített, a cumi speciális kialakítása, ami meggátolta, hogy nagymennyiségű felesleges levegő kerüljön a kis hasába.
Szóval gondoltam, akkor a következő szintet is letesztelem a márkával kapcsolatosan, ígyhát jöhetnek a hozzátáplálós cuccok. Legalább a hasfájásért cserében a ciciről való leszokás nekünk sima ügy volt a Tommee cicire emlékeztető cumikkal (legalábbis Patriknak, én azért nehezen éltem meg, na mindegy).
Jóllehet már túl vagyunk rajta tudom, de nekem azért még visszaköszön a téma. Na, de visszatérve a hozzátáplálós cuccokhoz, rendeltem egy előkét és áldom az eget, hogy ezt választottam, sokat javít az életminőségemen, hogy etetés után csak bedobom a mosogatógépbe a többi edénnyel és kész is, egyébként nyilván sima mosogatószeres szivacs is megteszi. Én amúgy sem viszem túlzásba a sterilizálást, valahogy az arany középutat igyekszem megtalálni.
Tehát, most megvan a tápszer dolog is, de mellette már egy, vagy két étkezés biztosan gyümölcs, vagy zöldség. Ezt azért is tartom fontosnak, mert mára búcsút intettünk a korábbi „nagydolog” problémáktól. Szóval végre sokkal változatosabbak és boldogabbak a mindennapjaink, ami az étkezés körüli dolgokat illeti. Patrik meg egyszerűen imádja, ízek, „imák”, állagok… mi kell még. Ja igen, egy zseb az előke alján, amibe landol az, amit annyira mégsem imád, meg hát érdekes kis játék, hogy nem csak lenyelni, de kiköpni is lehet a kaját.
Egy tanácsot azért megfogadtam, nyilván egy jóravaló anya ismeri a gyerekét, és tudja, hogy mikor hozzátáplálás érett. Gondolok itt arra, hogy kitámasztva (ha ülni még önállóan még nem is tud) tartja a fejét, a kis arcával jelzi nekünk, ha nem ízlik, ha elég volt… stb. Mindenáron nem kell persze beleugrani a nagy babaétkeztetés bizniszbe, de azért finoman szerintem lehet próbálkozni.
Biztos sokan megköveznek érte, de én nem is úgy kezdtem a dolgot, hogy pl.: az alma kifacsart levét adtam a rostok nélkül, hanem én csak szimplán leturmixoltam a héja nélkül, aztán egy nap egy kanál, második nap kettő és így tovább mindennel.
Ja igen, meg egy valamit érdemes megfogadni, hogy minden új dolgot hétköznap délelőtt érdemes kipróbálni, hogyha gáz van ne az legyen, hogy ügyeletre kell menni. Bár azt gondolom, hogy nem véletlenül ezekkel az egyszerűbb ételekkel érdemes elkezdeni az étkezéseket. De, hogy „A” nap kap a gyerek almát, „B” nap barackot vagy fordítva az teljesen mindegy. Például én az almát csak akkor kezdtem el adni, amikor tudtam keverni egy olyan bevezetett gyümölccsel, ami nem fog, így elkerülendő az emésztési problémákat.
Megint csak azt tudom mondani, hogy ismerni kell a gyerekünket, figyelni a jeleket, belenézni a pelusba, és akkor nem lehet baj. Legalábbis akkor biztos nem, ha idejében észrevesszük az intő jeleket. Attól meg, hogy azt látjuk a pelenkán, amit néhány órával (egy nappal) korábban a tányérban az teljesen normális, miért is lenne benne más?
Ja, igen és még valami, mi sokat megyünk, erre arra a Patrikkal, és erre is tök szuper ez a Tommee Tippee szilikonos előke, hogy nem kell itt zacskóba dobálni a tökig kajás anyagelőkéket, csak nedves törlőkendő, aztán összetekerem az egészet beleillesztem az alján lévő kajatartó zsebbe, és amennyire kell tiszta is marad a táskámban, meg kevés helyet is foglal. Úgyhogy, nekem jó játék ez a hozzátáplálás dolog, tök jó, hogy Patriknak én vagyok az igazi Anya csillagos séf, az igazi Konyha Főnök.
