December 27-én születtem szóval nekem a téli ünnepkör egyel izgalmasabb, mint általában. Idén talán jobban várom, mint valaha, persze nem azért mert örülök, hogy öregszem. Bár világ életemben karácsony mániás voltam, ez az idő előrehaladtával fokozódik. Ki tudja, egyszer talán én fogok szerepelni a hírekben az agyon díszített lakásunkkal. Na, de mindegy is.
Szóval ki gondolta volna, hogy anyukaként mi mindenre kell gondolni, ha mondjuk úgy két, három napra bezárnak a boltok. Akinek persze van már gyereke annak nem újdonság, hogy háborús készültségben kell lenni. Mert ha a gyereknek épp elfogy valami, az tuti, hogy a non-stopban nincsen.
Mi is a legfontosabb tápszer, ugye ha anyatejes vagy akkor sem jön rosszul egy vésztartalék, ha meg tápszeres vagy, és épp elfogy vége a világnak. Babakaja és/ vagy gyümölcsök, zöldségek, hogy tudjunk a gyereknek is főzni. A lassan hat hónapos kisfiam persze már egy ideje eszik mindenfélét, de azért a sült kacsacombokat nem adnám oda neki lecupákolni. Továbbá pelenka, fürdető, törlőkendő ezek az alapkészlet oszlopos tagjai.
Akkor arról még nem is beszéltem, hogy Patrik momentán ici-picit meg van fázva, de mi van, ha nem lesz jobban!? Jobban lesz egyébként! Fel kellett tankolnom a házipatikámat olyan dolgokkal, amikre eddig még nem volt szükség. Ez a kis kiruccanás, pedig súlyos tízezrekbe került. Meg hát ki akar ügyeletes patikába rohangálni Szenteste?
Borzasztó, és itt még nem beszéltünk az ajándékokról, meg a mit is főzzek problematikáról. Az első igazi karácsonyunk lesz, igazi családként, nekem pedig itt az ideje felkötni az igazi kötényt. Persze a csirke-rizs már fullosan megy, az év nagy részében ki tudok találni új ízesítést a dologhoz. Mondhatom, hogy közepesen unalmasan főzök, asszem’.
De, mit csinál az „Anya” névvel fémjelzett nő december végén? Lapozgatja a Fördős Zé magazint, és rója a piacot, hogy megtudja, hogy hol lehet a legkedvezőbben kacsát venni. Sőt felmerül a kérdés, hogy a kacsa egyáltalán baromfi-e… Hát persze, egyszerű városi gyerek vagyok, de főzni akarok… Szóval gondoltam, konfitált kacsacombokat fogok csinálni, közvetlenül azután, hogy megtudtam, hogy mi az a konfitálás. „De jól is fog kinézni Instagramon…” - gondoltam, és megvettem a hozzávalókat. (nevetek).
De félre tréfát, aminek a fele megint csak igaz természetesen. Úgy tervezem, hogy ma elvégzem az utolsó simításokat, és szombaton életem kacsacombjait fogjuk enni. Na, de említettem, hogy fel kell készülni mindenre, szóval néhány mirelit hal rudacskát is vettem, végülis ritkán eszünk halat. Aztán lesz, ami.
Az ajándékok tekintetében pedig nálunk tombol a meglepetés mánia. Mikor Norbert megkérdezni, hogy mit szeretnék, csak félvállról ennyit mondok: „Lepj meg!”. De most tényleg! Nem is az értéke számít, persze nem baj, ha drága (viccelek), sokkal inkább a figyelmesség. Én mindig úgy ajándékozom, hogy január elsejétől csokorba gyűjtöm, hogy mire is van szüksége, vagy mi az, ami egy közös poénunk és meg kéne valahogy örökíteni stb. Ezekből egész évben csemegézek, és persze mindig jönnek új ötletek is.. Szóval jut minden alkalomra fasza ajándék.
Szerintem nem az ajándékozás a legfontosabb az ünnepben, de azért hozzátartozik (ne játsszuk meg magunkat!). Az a lényeg benne tehát, hogy, ha az előző napokban is szerezzük be a dolgokat, az igazi értelme az, hogy odafigyeltünk a másikra, ismerjük őt, és meghallottuk azt, amit mondott egész évben. Szimbolikusan pedig ezt az odafigyelést ajándékok formájában IS kifejezzük a tűlevelek alatt.
Nagyon kiábrándító, amikor parfümmel, vagy nem tudom mit vegyek ajándékcsomagokkal, vagy unalmas ezüstkarkötővel találkozunk miután lehámoztuk a színespapírt. Mert ez vészvásárlás eredménye, és nincsen benne a törődés. Persze családtagoktól tökéletes meglepetés, akik nyilván nem ismerik annyira, az igényeinket. Ezzel nem lehet mellélőni, de nekik nem is feladatuk megfejteni minket, arra ott a társunk!
Anyukám egyébként azt szokta mondani, hogy: „Az ünnep attól lesz ünnep, hogy azzá tesszük, különben csak ugyanolyan nap, mint a többi”. Mennyire igaz!
Kellemes készülődést Nektek!
