Egy biztos ma nincs ünnep shopping nélkül. Ha akarjuk, elfogadjuk, ha nem akkor pedig a reszkessetek betörők helyett, reszkessetek eladók, vagy vásárlók(?) lesz a főműsorszám. Mielőtt tollat ragadtam volna, én is egy mostanában divatos boltban voltam eladó. Az advent nem csak a gyertyagyújtás időszaka, hanem maga a halál, legalábbis, ha a kassza másik végén állsz.
Vásárlók tömkelege rohamozza meg a szezonközi leárazással kezdődő ünnepkört, amit megfejelnek a téli akciók, az ingyenes ajándékdobozok, a visszacsábító kuponok, és a csalogató kirakatok. De persze a létszám ugyanannyi, mint egy átlagos napon, maximum a túlórák száma növekszik. Hogy kifizetik-e? Természetesen…
A vásárlók, pedig nyílván megtisztelik a céget a bizalmukkal, ha pedig eladó vagy, te képviseled a márkát egyszemélyben, ha bunkó vagy, akkor a céget írják le. A multik világában, pedig a kishangya élete, mit sem számít. Az év végi ingyen céges kaja a fizetség az izzadtságszagú menetelésért, de mint a dolog nevében benne van az étel ingyenes, az ital mehetne kajajegyből, már ha elfogadnánk, meg ha kapnánk. Ja igen, szóval a pia az mehet a félretett pénzből.
A hatalmas teher, ami ilyenkor egy egy emberre nehezedik, irdatlan. Mikor elkezdtem irodában dolgozni az eladólét után, megkérdezték, hogy miért futok fénymásolni. Na, nem azért, mert ez volt álmaim ne továbbja, csak egyszerűen benne volt a lábamba a kilométer. Nem volt megállás. A próbafülkézés pedig a legalantasabb munka, amit szívesen rábíznál, a relatíve pihent diákmunkásra, de nem mered, mert este te szívod meg, ha összevissza pakol. Mindennek a helyén kell lennie, különben nem mész haza. És, ha nem telik el a nyolc óra két műszak között, kit érdekel…
De lássuk az érem másik oldalát. Vásárlóként, szeretnék otthagyni egy rakáspénzt, hiszen minden rohadt drága, főleg ha divatos. Keresek egy eladót, mire találok egyet, már három nő küldött el melegebb éghajlatra, hogy ő nem itt dolgozik, csak válogat. Végül a biztonsági őr segít eligazodni, a termékek között.
Ha pedig, mégis találok egy eladót, az tuti, hogy 30 kiló ruhával rohangál, leszakad a válla, 20 méterről utánam kiabál és megígéri, hogy visszajön, ha végzett. Két perc, tényleg annyi, de közben kasszába hívják, ahol tuti kifog valami bénát, aki becsomagoltatja ott az ajándékát. A menedzser pedig nem hagyja, hogy ne így legyen, hiszen elvileg a vásárlóé a főszerep. Már a szerencsésebbjéé. Ha mégis odajön, akkor nagy valószínűséggel, bemondják a nevét a hangosbemondóban, hogy menjen ide, vagy oda, a cég különböző részlegeire. Persze ez is csak azért van, hogy ne csacsogjon ott, a kedves vevővel! Tudom.
Amúgy meg, ha az eladó mégis készséges, a mobil applikációs oldalakkal, vagy a neten talált cikkszámokkal végképp nem próbálkozhatok, mert az nincs, nincs a raktárban termék, vagy másik üzletben van. De hát ajándék lesz, nem lehetne, hogy idehozassák, vagy valami. Nem, hangzik rendszerint a várva „nem várt” válasz.
A többiek meg tolakodnak, fellöknek, főleg ha babakocsival vagy, azért mert egy konvojjá változom a kabáttal a kapaszkodón, alul a bevásárlás szerzeményeivel, hiába épp csak beugrottam egy utolsó utáni lerendezetlen ajándék miatt. Szóval fixen azt hiszik, hogy felvásároltad az egész bébi osztályt. Ígyhát indokolt, hogy a tíz centisben eléd ugrik a cicababa úgy, hogy a szájfényedbe vágja a szőrmés kabátját, hogy kellőképpen jól érezd magad.
Na igen, ez mind irónia, de lehet ezt másképp! Nekem egy szabályom van, sose legyen meleged! Mindig vedd le a kabátod, mert nagyon hamar ideges leszel, ha megfulladsz a sivatagi hőséget idéző áruházi melegben. Meg persze hallgassunk meg egy két karácsonyi nótát, és örüljünk, hogy mindezt mi csak egy, egy órára élvezzük és nem novembertől, januárig. Amikoris elkezdődik a visszáru szezon.
