Mint azt korábban már meséltem is nektek, hogy számomra a napirend kialakítása valami hatalmas sötét folt. Illetve talán nem is ennyire zord a helyzet, de Patrik "márpedig nem fogok aludni, akkor sem ha álmos vagyok" hisztijei kicsit beárnyékoljak a hétköznapjainkat mostanában. Egyébként egy igazán mosolygós gyerek, de ezek a nemalvásos szenvedések fél pillanat alatt leszívják a maradék energiaszintemet is, ami így sincs az egekben hiszen ez az új stílus az éjszakáinkra is kiterjed.

Azt hiszem ez is az egyik fő oka annak, hogy a napirendünk kezelhetetlen, hogy úgy mondjam tele van lemondásokkal Patrik csak az étkezéseken van ott időben, az alvásokról mindig lemarad, és akkor igyekszik pótolni a pihenőidőt, amikor fixen egy órán belül lenne az ágyban a helye. Na, akkor pedig nem álmos nyilván valóan. Aztán lehet, hogy még a kaja is csúszik.

Ha pedig mindent sikerül nagyjából időben intézni, akkor az éjszakai alvás, a hajnali felkelések tömege okoz csúszást. Tegnap például 4-től fél 6-ig parádézott mármint hajnalban . Persze fontos a következetesség, hogy is ne lenne az, de miután mindent bevetettem, és csak feszíti ki magát a kezemből a maga tíz kilójával, akkor úgy érzem, hogy felmondok. Szóval csendben a fotelből figyeltem, ahogy alvásig fárasztja magát a járókában.

Sokszor megkaptam, hogy itt az ideje kialakítani egy napirendet, meg át kéne aludnia az éjszakákat. Hát köszönöm szépen, és Patrikkal ezt a dolgot ki beszélte meg? Mondjuk igaz, ami igaz próbáltam vele közös nevezőre jutni, de mindhiába. Az éjszakai teletömöm a gyereket kajával, aztán éjszaki tápszerrel dolog sem vált be, ennek a csávónak nincs igénye (számomra) megfelelő mennyiségű alvásra. Pedig higgyétek el, nem a délig alvás a cél! Mit nem adnék büdös hat óráért egyben, de ez elképzelhetetlen.

A másnapokat pedig nem könnyíti meg ez a helyzet. Hogy legyek nyugodt, jókedvű, és kiegyensúlyozott, ha teljesen ki vagyok merülve. És, bár szinte hihetetlennek tűnik, de egy hat hónapos gyerek a számára kialakított biztonságosnak hitt terepen is megtalálja a rést a pajzson, és tutira valami olyasmit csinál, amit neki nem szabad, vagy ránézve mégiscsak veszélyes. De ez egy otthon, nem egy gumiszoba, szóval nem lehet minden szabvány szerű. Azt hiszem az első dolog, amihez sikerült valahogy elkúsznia az egy súlymellény, micsoda öröm ez egy anyának... (Egyébként valami olyasmi, a taktikája, hogy a cumit előrébb dobja, annak reményében, hogy én majd nem szólok rá, így álcázza a különleges küldetését, és persze mondanom sem kell, hogy megint csak alvás helyett).