Amikor ezt a bejegyzést írom, ezerszer is inkább aludnom kéne. De egyszerűen muszáj megörökítenem a gondolataimat. Sokat változtam a Patrik előtthöz képest, de a Patrikos terhességem óta is. Annyi illat, és illathoz köthető gondolat jön fel az elmúlt időszakban. Mint valami dezsavű érzés, mert akkoriban a sok aggódás, és túlféltés miatt nem tudtam igazán megélni mindezt. Pedig most annyira szeretném, most már fejben készen állok rá, most a gyakorlat lesz a húzósabb... 

Ezernyi gondolat van a fejemben, túltengenek bennem az érzések, és egyszerűen nem tudom kiadni magamból, mert ebben egyedül voltam. Hirtelen az én mindennapjaimnak lett új íze, illata, amit csak egy csecsemő adhat. Megélhettem egy varázslatos világot, amiben nagyon sokszor csak ketten voltunk Patrik és én. Kialakíthattam egy napi rutint, ami persze sokszor, rengetegszer volt nehéz, és egyszerre szép is. 

Most, hogy a második CTG-n is túl vagyok, a mondjuk 36. hetin, még valóságosabbnak, még közelebbinek érzem ezt az egészet. És hihetetlennek is. Szerintem jó, ha az embernek két gyereke van. Sok érvem lenne emellett. De most mindent máshogy élek meg. Annyit tanultam magamról ezalatt a terhesség alatt. Úgy érzem, hogy egy bizonyos oldalamat mintha kicserélték volna. Csomó tenni akarás, küzdés, kötelesség tudat, csendben szenvedés van emögött a 9 hónap mögött. Mert volt ennek nehéz oldala is. Most is épp egy picit nehezebb. Rejtélyes hasfájás gyötör néhány napja. De nem jóslók ezek. Más, Patriknál is volt, hogy a végén alig tudtam már menni. Most is ez van. Csak épp, ez most nem opció, szóval próbálom fejben átállítani a dolgot. Mert mi van, ha még van három hetem? Akkor ki fog a játszótéren ugrabugrálnia gyerek után, mert eddig esküszöm ment. Még akkor is, ha a megszokott tempómhoz képest, jóval több időt töltök a padon a levegőzés alatt.

Úton útfélen leszólítottak, hogy biztos fáj már, meg nehéz, de nem volt az egészen tegnapelőttig. Szóval nem tudtam mire számítsak. De minden pénteket nagyon várok, míg mások a VAKÁCIÓT írogatják nagy betűkkel a táblára, én addig gondolatban CÉTÉGÉ, és már ott is a péntek. Háromnegyed 7-kor már a CTG-s vizsgáló előtt vártam a szülésznőmet. Picit izgultam, mert ma csináljuk meg a 36. heti vérvételt is, és éhgyomorra kellett jönnöm. Tudjátok ez a korábbi befektetős parák miatt volt (már ami a Patrik idejéből maradt).

Picit meg is lepődtem, hogy CTG közben vette le a szülésznő a vért. Reménykedtem, hogy gyorsan még a CTG előtt megcsináljuk, és utána ehetek, ihatok, hogy felkeljen Kornél, és akkor tuti nem lesz baj. De hát miért lenne? Kicsit meg kellene már nyugodnom, úgy igazán, mert itt jó kezekben vagyok úgy gondolom. És egyébként, mint általában, most is felesleges volt izgulnom, mert gyorsan ment a vérvétel, gyorsan ehettem is picit, és a Kornél is beindult a végére. És annak ellenére, hogy ezúttal nem ugrott ki a pocakomból a vizsgálat alatt. Egy jó eredmény született, és miután a dokim megnézte azt, mehettem is haza.

Még a szülésznőmnek  mondtam is ezt a hasfájást, de szerinte csak a szalagok miatt fáj. Kérdezte is mikor meglátott, hogy hova növesztem még ezt a gyereket... hát igen van hasam az tény. Aztán délutánra rosszabb lett ez a pocak féle fájdalom de egyenletes, nem időszakos. Szóval tudom nem jósló, de akkor mi? Lehet a kis feje lejjebb van már Kornélnak. Azt javasolta, hogy valami nagy sállal kössem fel a hasamat, mivel nincs pocaktámaszom. Hát 30 fokban ez a dolog nálam nem opció most.

Szóval legközelebb a 38. héten találkozunk, vagyis a 37, hét + 6. napon, már ha addig benn marad a kicsikénk :)