Biztos láttátok, hogy nemrég végre új profilképet töltöttem fel a Kerékcsereblog Facebook oldalára. Azért váratott magára ilyen sokáig a dolog, mert nem szerettem volna egy tőlem már szokásossá vált tükör szelfivel virítani a főoldalon. De hát mit tehet egy anya, aki otthon van a kis csemetéjével. Egyszerűen én nem tudom, hogy mások, hogy csinálják, de velünk nincs mindig ott egy fotós, hogy elkapja '"a pillanatot". Szóval így marad a tükör, meg a kicsit csálé szelfik. Ezzel is tökéletesen meg lehet tölteni egy családi albumot, a lényeg, mint mindig most is a lényeg, nem pedig a tökéletesség.
De eljött a karácsony, úgyhogy kaptunk is egy közös fotózást a párommal Norbival, és a kisfiammal Patrikkal. Ez egy kuponos megoldás keretein belül történt. Nem tudom, hogy Ti szoktatok-e kuponozni? Az mindig olyan lutri egyébként, nem tudod, hogy mire számíts, de hát ajándék volt, szóval nem volt mese egy időpont egyeztetés után megnéztük magunknak ezt a Studiobase Fotóstúdiót. Volt hozzá honlap is, a mostanában divatos minimál dizájn professzionalistást sugallt, igaz magáról a studióról sok nem derült ki.
Azt hiszem mondhatjuk, hogy még egyikőnk sem volt ilyen fotózáson, húztuk is a lehető legtovább a bejelentkezést. Aztán végülis rászántuk magunkat, de itt jött a mit vegyek fel kérdés. Nem vagyunk azok, akik egy fotózás kedvéért bevásárolnak. Aztán persze csak sikerült valami szegről végről hasonló stílusú szettet kiválasztani. Reggel 10-re volt időpontunk, de én este döbbentem rá, hogy pont elfogyott az alapozóm. De mivel nem járok nagyon erre arra, egyre ritkábban vagyok full sminkben. A hétköznapokban pedig nem használok alapozót. Így 27 évesen már jobban kell vigyázni az arcbőrre. Szóval jobb híján reggel 7-kor még száradozó hajjal loholtam a nagy Tescoba, hogy azért mégis valami sminkem legyen a nagy napra.
Aztán nagy nehezen egy kisebb sporttáskában két váltás ruha, és Patrik menetfelszerelése is készen állt. Majd egy kisebb kocsikázás után meg is érkeztünk az Alle közeli kis stúdióba. Petra a fotósunk, igazán közvetlen hangulatú fiatal csaj, úgyhogy tényleg néhány perc alatt elszálltak a kételyeink a mindenféle beállított "lógasd ki a fogad" hangulatú iskolai fotózásról. Szóval az egyszínű háttér előtt egyszer csak elkezdett villogni a vaku, mi meg próbáltuk magunkat adni.
Nyilván egy fotózáson az ember úgy szeretné magát adni, hogy közben a legelőnyösebb oldalát mutassa, ez egyértelmű. De ennek ellenére felszabadultak voltunk. De igaz, hogy nehéz a modellek élete egy óra untig elég volt néhány közös fotóhoz. Végülis mi úgy voltunk vele, hogy nem portfóliót szeretnénk csak egy két jó képet, amin MI vagyunk. Még aznap este e-mailben meg is kaptunk minden retusálatlan képet, ami egyébként amennyire én tudom ritka. Ezután pedig mi dönthettük el, hogy melyik 10 képet kérjük retusálva is.
A kész képekre sem kellett sokat várnunk, és ami még ennél is fontosabb, hogy valóban mi vagyunk a képeken. Nem vagyunk túlretusálva egyáltalán, mert ugye nem az volt a cél, hogy tökéletesek legyünk, de azért egy kis csinosításra senki nem mond nemet.
Mint ugye említettem, hogy ez egy kuponos lehetőség volt, de mivel jól éreztük magunkat, elhatároztuk, hogy Patrik első szülinapját is megörökítjük ilyen formában. A díszlethez majd biztos szükségünk lesz segítségre, de Petrának jó szeme van az ilyesmihez, úgyhogy valószínűleg majd rábízzunk magunkat. A végeredményről meg úgyis beszámolok majd!
