Kicsit most is a nosztalgiával kezdem. Mert egyszerűen nem lehet elmenni az előző terhesség szülésének hatása mellett.  A felkészületlenségem, a tudatlanságom, a nem kérdeztem eleget a dologról mellett. Pedig aztán, akkoriban lett volna időm körbe járni a szülés kérdéskörét. De valahogy, én nem is feltételeztem, hogy ennek a csodának mennyiféle módja van, főleg, ha csodaként szeretnénk emlegetni a dolgot.

De valójában csak annyit tudtam, ha beindul  a szülés, akkor hívni kell az orvosomat. Amúgy, meg nyugodjak meg tudni fogom, hogy beindult. Na hát ezt az útravalót vihettem volna magammal a szülőszobára, de a valóságban indítottak 40+6 napra. Szóval, este 7:00-kor teljesen felkészülten érkeztem Patrik jövetelére. Most persze másik terhesség folyik éppen, így tehát, könnyen előfordulhat, hogy a szülés magától fog beindulni, ha eljön az ideje. Én pedig hasonló zöldfülűként vágok bele ebbe a dologba.

Emiatt nagyon érdekel, hogy itt mi lesz, és hogy. Na meg a telefonálással nem volt szerencsém, ha emlékeztek még a terhesség felénél, mikor elkaptam azt a hányós vírust. Most azért ennél biztosabbra akartam menni.

A doki annyit mondott, ha beindul a szülés hívjam a szülésznőt. Szóval a nyolcadik vizsgálati alkalom után, bármennyire is zárt már a hely, én onnan addig nem voltam hajlandó elmenni amíg bő 5 mondatban el nem mondják nekem, hogy mi lesz. 

A szülésznő elmagyarázta, hogy beindult szülésnek az számít,ha elfolyik a magzatvíz, vagy ha fájásaim vannak. Azt is mondta, hogy elképzelhető, hogy potyára fogok bemenni néhány alkalommal. Könnyen megeshet, hogy jósló fájásaim lesznek, noha Patrikkal nem voltak. És, elmondta, hogy hamarosan elkezdődnek a CTG vizsgálatok. Olyannyira, hogy három hét múlva már mennem is kell a 35. héten május 29-én szerdán.

Az előző terhességemben a CTG nagy mumus volt, számomra ez volt az egyik fő ok, hogy szülésznőt fogadtam. Ugyanis nem mindegy, hogy mennyit kell várnom, hiszen Patrikra nekem kell vigyáznom. És a végtelenségig nem maradhat vele itthon senki sem, hiszen mindenki dolgozik a családban. Persze azért megoldjuk, csak ez mégiscsak egy stressz forrás. Persze erről is beszámolok majd a későbbiekben.

Ja és nem mondtam múltkor a legfontosabbat, hogy végre Kornél ismét fejjel lefelé van, és csak bízni tudok benne, hogy így marad. Érdekes, hogy egy rossz természetes szülés élmény után. Ahol kijelentettem, hogy én maximum úgy vállalok még egy babát, ha programozott császár lesz, mégis természetesen szeretnék szülni. De erről legközelebb mesélek!