Már túl is vagyunk az első év kétharmadán, pedig nemrég még a szülőszobára készültem tele várakozással és izgalommal. Nem tudom, hogy mi történik, de nem hogy nem unatkozom mióta itthon vagyok, de egy etetésekkel, és pelenkacserével tűzdelt időgépen ülök. És nem! Ne higgyétek, hogy olyan anyukásan komótosan csinálok mindent, hogy pörögjenek a mutatók. Szó sincs erről, sőt azt érezem, hogy lakik itt velünk egy gonosz manó, aki tolja maga előtt a mutatókat.
És, hogy miért vagyok ebbe biztos? Azért mert legutóbb arról meséltem, hogy éppen felül Patrik. Most pedig a felülés már teljesen természetes, sőt már áll, és nem akar leülni, kúszik, mászik mindent csinál. Illetve szerencsémre, még nem tud felmászni a bútorokra, de már látom, hogy arra gyúr. Szóval hard core anyuka üzemmódra kapcsoltam. Muszáj tökélyre fejleszteni az egyszerre több felé figyelek dolgot, ez most már nem egy elcsépelt női tulajdonság, hanem szuper erő. Amikor egyszerre csavarozom a nappali bútort, és látom el a gyereket, akkor az igen, igen… szint.
Közben pedig sokan mondják, hogy: „Jaj majd ha elkezd mozogni a gyerek, akkor beindul a fogyás!”. Aha! Erre csak azt tudom mondani, hogy akkor miért nem sovány minden anyuka akinek kifli csücsök lóg ki a szájából? Na ugye!? Szerintem Patrik mozgékonyabbá válása, maximum is az én fáradtsági faktoromat növeli. A pulzus szám megemelése nélkül pedig nincs fogyás, mint ezt tudjuk, attól, hogy ideges leszel, hogy már megint mit csinált a kis ravaszdi kölök sajnos nem mennek le a kilók.
Tehát az, hogy karácsony után megígértem magamnak, hogy le kell mostmár aztán tényleg fogyni dolog működik. Már csak két kilót kell leadnom a fogadalmam szerint június végéig, tehát 26/24 kiló mínusznál tartok. Igaz nagyon lassan döcögnek le a kilók rólam, azért felcsillant a remény, hogy talán esetleg majd menőzhetek magamnak, hogy több is sikerült Patrik egy éves koráig. Király lenne, de ne szaladjunk ennyire előre. Addig még fenn kell tartani a mozgás iránti lelkesedésem.
Ha már szaladgálás. Bár úgy tűnik a március elég uborkaszezon volt, ami a futóversenyeket illeti. Áprilisban annál több vár rám. Három darab egyenként tíz kilométeres versenyre már neveztem, úgyhogy ezt már meg kell csinálni. Igaz ez nem mind egy hónapban lesz, de kicsit most ki is estem a mozgás mámorból. Mivel időközben nem csak a kilóimmal kellett foglalkoznom, hanem volt pár lerendezetlen orvosi ügyem is.
Volt néhány dolog, amit terhesen nem tudtam elintézni, vagy a gyerek előtt nem fektettem rá akkora hangsúlyt. Szóval mostmár gyönyörű a mosolyom, és mindenféle undok anyajegy mentes vagyok, szóval jöhetnek a kivágott cuccok, meg a nyár, mert győzött az esztétika. Ugye ezt a kis programsorozatot is a terhesség kevésbé áldásos mellékhatásai miatt kellett végig élvezni. Mert a terhesség alatt fokozottabban romló fog dolog sajnos engem nem került el, de hát mindegy is a lényeg, hogy most már újra önmagam vagyok.
Tehát a nyolcadik hónapban szenteltem magamnak is időt, bár hiába vagyok körmös egyszerűen nincs időm a körmeimet reszelgetni, úgyhogy most ilyen natúr vagyok inkább a hajamat sem festem, de azzal talán ráérek mostmár amíg nem kezdek el intenzíven őszülni. Eddig három ősz szál tulajdonosa voltam, annyit meg megengedek magamnak. Most inkább a testem következik, volt egyszer egy kerekként emlegetett fenekem, na most a következő napirendi pontom, hogy nyárig újra felvegyem ezt a fazont, miközben persze még pár kilót leadok. Minderre nagyon rá is kényszerítem magam. Mert persze mindenféle futóversenyen részt veszek, legutóbb egy alagútrendszerben futottam, de csak úgy lejárok a futópályára is Patrikkal, hiszen már futó babakocsival rójuk a köröket.
De nem csak magamra fókuszáltam, hanem egyre jobban próbálunk párkapcsolati szinten is közös időt teremteni magunknak. Ami persze nem sikerül, de azért mégis egyszer már voltunk vacsorázni, sőt valami bulit is beszerveztünk magunknak. Aztán, hogy eljutunk-e az egy másik kérdés. De nem csak kettesben, hanem hármasban a kisfiúnkkal is voltunk már étteremben. Úgy tűnik, Patrikot érdeklik az ilyen társadalmi események, úgyhogy az egyre melegebb idő nem csak anyát hívogatja egy kis városligeti fröccsözésre, de szerintem Patriknak sem lesz ellenére egy kinder fröccs, ismertebb nevén szőlőlé. A könyv szerint élő mamiknak üzenem, hogy természetesen cukor nélkül, ízetlenségig vízzel hígítva. Naná!
De látjátok ilyen ez, elkezdek magunkról írni, és egyből itt terem Patrik. Na pontosan ilyen ez az életben is, egy szélmalomharc összeszervezni valamit, hogy mindenki ráérjen, tudjon is valaki vigyázni Patrikra. Ne legyen beteg és tényleg, ha a csillagok is együtt állnak, akkor ez bizony menni fog egyszer. Mert Norbi is, és én is a felsorolás legvégére helyezzük magunkat, ami szépnek szép, de jónak már kevésbé jó.
Mert mindenkinek kell kettesben is időt töltenie a mi kis hármasunkból. Az anya-gyerek párosítás egyértelmű, mikor anya dokinál van, akkor jöhetnek az apa percek, de anya meg apa!? Na ezen kell még dolgozni! Ezzel együtt imádtam ezt a hónapot, minden hangos nevetésével együtt, merthogy Patrik elkezdte érteni a kis neki való vicceket, és már meg tanult puszit adni, amiről inkább nem is írok többet, mert csak olyan nyálasat tudnék, hogy törölgethetné mindenki a kijelzőjét. Ja, és fotózáson is jártunk, szerintem ez olyan bakancslistás dolog, ha gyereked van, és most vagy fiatal tuti elmész egy ilyenre, vagy kapsz egy fotózást ajándékba. Na mi az utóbbiak táborát erősítjük.
