Az első szülinap, vagyis a nagy ajándék kérdés:
Tudjátok azt hiszem, magunknak csináljuk az egészet, mert Patrik igazán nem fog emlékezni az első szülinapjára. Persze imádok fotózni, szeretném, ha felnő, majd a képek meséljenek helyettünk az ő első igazi nagy napjáról.

Meg amúgyis utálom ezt az úgysem emlékszik hozzáállást. Persze nem tudja majd felidézni percről percre. De az érzések, és a törődés már a fogantatástól kezdve hozzáadódik ahhoz a valakihez, akivé majd válik.

Mikor először a szülinapjára gondoltam azt képzeltem el, hogy majd megyünk családi fotózásra, meg majd kap ilyen hatalmas drága autóformájú tortát, meg mindenből a legjobbat, és a legszebbet. Aztán arra gondoltam, hogy mi egészen más értékeket képviselünk Norbival.

Szóval valójában az állatkert, az élmény lesz az ajándék, már ha az időjárás engedi ezt nekünk. Meg valami jópofa héliumos lufi esetleg. Amellett pedig fog kapni egy hatalmas IKEA-s elefántot. Nem egy nagy összeg. Azért az elefánt, mert egy kis pihepuha elefánttal alszik, ez lett a kedvence. Szóval úgy gondoltam egy ölelgetni való nagyobb kiadás is jó társa lehet. Aztán persze meglátjuk, a kiválasztott már megvan, ez a plüssóriás maximum a másodhegedűs lehet.

Nagyjából néhány naponta elfújkálunk egy buborékfújót, úgyhogy az nálunk már alap, mint a kenyér. Tudjátok a bevásárló lista tej, kenyér, buborékfújó...

Na és a lényeg, hogy azt találtam ki, hogy minden évben írunk majd egy levelet Norbival közösen a kis Makiknak, hogy aztán majd 18 éves korába megkapja egyben az összeset egy képeslappal. Gondolom a legtöbben kapnak egy bankszámla hozzáférést, amit a szüleik már a kezdet kezdetétől rakosgatnak a gyereküknek. Ez persze felelős gondolkodás, és szükséges is a mai világban. 

De ez önmagában szerintem "szegény", nem valódi érték, azt szeretném, ha valami maradandót is kapna tőlünk Patrik. Levélről levélre olvashatja majd el, a mi fejlődésünket is, hogy hogy lettünk gyerekekből, egy pár, majd társak, és hogy lettünk a tőlünk telhető legjobb szülei, hogy mire emlékszünk vissza az elmúlt évből. Azt hiszem egy ilyen levél csomagnak mindannyian örültünk volna. Benne a szívünk minden szeretetével, egy kis útravalóval. Természetesen kézzel írva!

És, hogy miért épp az oroszlán, hát mert néhány hete tanítottam meg Patriknak, hogy mit csinál az oroszlán! És, hogy mit? "VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ"