Az a fajta anyuka vagyok, aki nem zárkózik be. Én aztán a magam szintjén élek közösségi életet. Persze ezt nem igen lehet összehasonlítani azzal a fajta társas élettel, amit az ember a gyereke előtt folytatott. De nem is ez a cél. A Varázskert Babamama Házra nem volt nehéz rátalálni. A zuglói térképbolt mellett egy nagyon színes, lufis feljárót képzeljünk el. Ami bent van az pedig a nyugalom egy másfajta szigete. Olyan anyukás nyugalom sziget, vagyis egy hely, ahol a gyerekem eljátszik. Nagyon jól méghozzá!

Külön tetszett, hogy van egy kis só homokozó is, amiben a gyerekek kedvükre "sómokozhatnak". Igaz, mi először jártunk most itt, és még idegen volt a helyzet Patrik számára, de majd alakul. Kevés olyan babás helyen fordultam meg, ahol a mamákra is fektetnek hangsúlyt, például kényelmes fotelek formájában, amin ha meg történik a varázs, és a gyerek lekötötte magát kicsit megpihenhetünk. Beszélgethetünk egymással. Szóval szerintem igazán igényes. Ha ide belép az ember érzi az otthon szagot, hogy úgy mondjam. 

Kriszta néni a hely móka felelőse mindig mondja is nekünk  anyukáknak, hogy ha már járunk valahova, akkor olyan helyre járjunk, ami a komfortzónánkon benn tart minket. Mármint minket szülőket, mert az egy dolog, hogy a gyerek jól érzi magát, de legalább olyan fontos, hogy mi is így érezzünk.