Hogy miért kell a sportról beszélni? Mert kell, mert anyaként, otthon hajlamosak vagyunk elhagyni magunkat. Már nem csak olyan értelemben, hogy kócos a hajunk, vagy elhízunk, mert ez nem mindenkire igaz (illetve vannak duckók, de sportosak, például én). Hanem azt veszem észre, hogy közülünk néhány anyuka (persze Te ne vedd magadra), egyszerűen befásul egy általa kialakított mókuskerékbe, amit napirendnek hív. 

A gyerekeknek kell a megszokás, de épp úgy kell a megszokás, mint a változatosság, igen ez valóban ellentmondás, én mégis így csinálom. Hogy lehet rajtunk is a sapka, meg nem is? Nálunk például az ebéd és alvás fix. Szóval akkor lett viszonylag kiegyensúlyozott életem, amikor megtaláltam a megoldást arra, hogy hogyan tudnám nap, mint nap (kivételekkel persze) ugyanakkora tenni Patrik alvás blokkjait.

Ebből már csak kettő van, egy kisebb ebéd után, és egy nagy alvás este. Most hogy ezzel megvolnék, elérkezettnek láttam az időt, hogy én is helyet kapjak ebben a lüktető körfogásban. De éreztem, hogy ezzel együtt szükségem van valami újra, úgyhogy elkezdtem a piláteszt. Vicces, de pontosan most kezdtem el. Annyira tetszett, hogy még le se zuhanyoztam, ez a cikk már íródott.

Szóval nemrég még zokniban álltam a  gumiszőnyegen, és próbáltam magam arra ösztökélni, de már az oda úton is, hogy bármilyen zene lesz, és bármilyen cifra szexre emlékeztető póz ne nevessek, mint annak idején öt évvel ezelőtt, amikor egyszer kipróbáltam máshol ezt az órát. "Átszellemült, érett nő vagyok, nem mellesleg anya" mondogattam magamban. Aztán persze ahogy elkezdtük az edzést,  mindenféle tévképzetem elszállt, első sorban pedig az, hogy itt aztán nem fogok megizzadni, és élveztem. Még egy kicsit lazítani is tudtam.

Én nem tudom, mit csinált velem Mikola Orsi, de egy páros lábbal szökkenést nem csináltam, mégis folyt rajtam a víz. Én nem is értem. Közben pedig megszakértette a derekam, ki is derült, hogy a nyújtásnak, és az erősítésnek pontosan itt van az ideje, ha nem akarom, hogy később komolyabb bajom legyen, akár egy gerincsérvem. Ki gondolta volna, hogy egy két gyakorlattal elkerülhetőek az ilyen problémák. Na persze, ha rendszeresen csináljuk.

Jó volt, hogy ezúttal Patrikot is bevonhattam egyik másik gyakorlatba, na ne gondolja senki, hogy egy 14 kilós kis súlyzóval mindent meg lehet csinálni, pontosítok: határozott kis "önálló" lurkóval. Szóval, ha épp volt kedve akkor beszállt a játékba, ha nem akkor csak táncolt a zenére, vagy autókázott a többiekkel. De összességében jól érezte magát.

Én pedig egyszer az életben próbáltam lélegezni, nem úgy, mint eddig bármikor, amikor edzettem. Rám az a jellemző, hogy mint egy bálna egy levegővel próbálok mindent csinálni, aztán ha végképp elfogy, akkor jöhet a következő óriás levegő. Egy kivétel mégis volt, amikor Patrikot világra hoztam, akkor valami elemi, őserő szállt meg, ami által két nem tudom milyen csodalélegzetvétel is elég volt, hogy a karjaimban tarthassam őt.  

Most pedig eljött az ideje a tudatosságnak, a szép, egészséges belsőnek, ami a külső borítást is egyre szebbé varázsolja! Köszönöm Orsi, hogy megmutattad nekem ezt!