Azt gondolom, hogy felnőtt korára az embernek már kialakul a baráti köre, akik az idők folyamán ilyenek, és olyanok is lesznek. Így volt ez velem is a változás engem is utolért. Én a mindig husi egyszer csak elkezdtem edzeni, méghozzá a legröhejesebb módon. Kitaláltam, hogy na most akkor egy hétig mindennap edzeni fogok. Nem ma volt, ezt tegyük hozzá, és persze akkor is tudtam, hogy ebből ugyan csoda nem lesz, de valamiért akkor megint neki lendültem ennek a sport dolognak már sokadjára, de ezúttal tényleg nagyon akartam.

Ennek eredményeképpen, pedig azóta edzek a mindig husi, de izmos testalkat lett az új én. A baráti körömben a bulikorszak kellős közepén nem nagyon találtam az edzéshez - főleg a futáshoz- partnert. Szóval ideig-óráig voltak, akik csatlakoztak, de senki nem tudott nálam többet a sportról akkoriban, ami egyfolytában gátolt a fejlődésben. És tisztázzuk, ez nem azt jelentette, hogy én szuperinformált voltam, csak akik az időtájt körülvettek mégannyira sem.

Ha pedig nem olyan közegben mozgunk, ahol a sportolást nem tekintik úgy, hogy a mindennapjaink része, nekünk még egyszer annyi elhatározásra van szükségünk, hogy legyen folytatás. Így volt ez a terhesség után is. Terhes időszakomban nem voltam annyira tudatos, mint ahogy ma már az vagyok, nyilván ez is egy tapasztalás volt, ami miatt tudom, hogy még egyszer nem esnék bele újra a saját hibáimba. Persze a más állapot, más állapot, máshogy kell edzeni, de még véletlenül sem kell teljesen feladni a rendszeres testmozgást. 

Szerencsére a terhesség előtti nagy átalakulásos történeteim, és a bálna méretűre nőtt testem a szülés után kisvártatva mozgásért kiáltott. És megint azzal találtam szembe magam, hogy nehezen találok olyasvalakit, aki húzó erő lehetne a számomra. Pontosan ennek hiányaképpen én szeretek motiválni másokat, és edzésre buzdítani, mert tudom, hogy ez mekkora segítség, és mekkora segítség lenne nekem is egy ilyen motiváló valaki.

Aztán persze mindenkinek a sorsa a saját kezében van, úgyhogy tudatosan kerestem olyan helyet, és helyzeteket ahol megismerkedhetek hozzám hasonló édesanyákkal.

A BBGo női- és gyermek fitneszben találkozhatok hasonló élethelyzetben lévő nőkkel, szóval anyukákkal, akik megértik azt, amiben én is vagyok, hogy a gyerekkel vagy a gyerekekkel is összeegyeztethető a sport. Ha még ez mégannyi szervezést is igényel, aztán persze rutin lesz. Nagyon jó érzés, hogy olyanokkal töltöm az időt, akik hasonlóképen vélekednek a sportról, és mindeközben a gyerekeikkel vannak, akiknek mi is motiváló erők vagyunk.

Sőt, hogy barátság lesz-e a dolog vége az egy részletkérdés és nem is fontos ebben a kontextusban, de az biztos, hogy, amit kaptam a baba-mama óráktól, az legalább egy, de inkább több sporttárs. Akikkel már az edzéseken kívül is sokszor szóba kerül más közös mozgás, mint például a közös futás. Ez szerintem fantasztikus dolog, hatalmas érték, amit nem csak anyaként fontos magunk körül kialakítani, hanem mindenkinek kell egy sportos közösség.

De édesanyaként, mi már tudjuk, hogy nem csak magunkért tesszük, hanem a testünkbe zárt egészség jelenti a biztonságot a családunk számára is. Mi már tudjuk ezt? Te tudod?