Nemrég meséltem nektek, hogy szeretünk Patrikkal a Népszigeten bóklászni. De ennek több oka is van, az egyik persze  a Duna adta lehetőség. A másik pedig a pontosan nem is tudom kihez tartozó, de valamiféle MÁV-os talán Horgászegyesület részét képező kis tó, körülötte kecskékkel, és egyéb háztáji állatokkal.

Ezt az eldugott kis udvart tényleg csak az ismeri, aki kicsit megengedi magának, hogy elvesszen a környéken. Pedig nagyon jó program gyerekekkel. Igaz bemenni nem lehet az állatokhoz, hiszen ez egy privát valami, de egy (vagy több)  fej káposztának mindig örülnek a porig lerágott területen "legelésző" kecskék.

Az Északi összekötő hídról a Népszigetre érkezve, balra kell elindulnunk, majd át a híd alatt és nem fogjuk eltéveszteni. Ha szerencsénk van már az első percben érdeklődő kis patásokkal fogunk találkozni, akik egy két jó falat reményében felsorakoznak a kerítésnél. Itt mindig láthatunk egy kis kecskeviadalt, és még sok más állatot.

Vannak kacsák, és libák. Én sokáig nem vettem észre, de a kerítés mellett tovább sétálva a bokrok alatt még láthatunk tyúkokat, kakasokat, és bevallom a nevüket sem tudom, hogy milyen madarakat még. Szóval nem egy egész napos program, de néhány órát minden gond nélkül el lehet itt tölteni, a sok élmény pedig tökéletes alapja egy hatalmas délutáni alvásnak.

Nem beszélve arról, hogy ez a mi időnk, ilyenkor a többiek dolgoznak, szóval általában más gyerekesek bóklásznak még itt. A terület viszonylag nagy, szóval rajtunk áll, hogy folytatjuk-e  a játszótéri mindenki leszólít mindenkit dolgot, vagy csak kicsit elvonulunk. A Népszigeten ahogy az előző cikkemben is említettem (de hátha nem olvastátok) két hely van egymás mellett, ezek szezonálisan vannak nyitva, úgyhogy víz, és ami még kellhet minden legyen nálunk. Az egyik helyhez egy picike homokozót is csináltak, szóval abszolút gyerekbarát, és ezt persze akkor is használhatjuk, ha még nem nyitott ki a hely (kb. dél körül nyit).