Legutóbb meséltem nektek róla, hogy mennyire negatív élmény volt az utolsó időszak a korábbi terhességemnél. Most pedig elérkeztem a szerda reggeli CTG előtti estéhez, tehát kitalálhattátok kedd éjszaka van. Picit nehezen megy ma az elalvás, amúgy is, de most különösen. Ma nem a kézzsibbadásom tart ébren, vagy nem csak. Holnap CTG, az ébresztő be van állítva 6-ra.

Reggel hat óra előtt 10 perccel felébredek. Hirtelen nem is tudom, hogy miért kelek ma időre, de aztán hamar leesik, nem okoz gondot a korai kelés. A terhesség második felében amúgy sem alszom sajnos, pedig nagy szükségem lenne rá. De ezt is a felkészülés részeként élem meg. Gyorsan összeszedem magam, és irány a kórház. 

Gyorsan történik minden, nem is agyalok különösebben, valójában fel sem fogom, hogy itt tartok. Próbálok emlékezni rá, hogy milyen volt, de csak átrobogtam minden percén. A szülőszobához érve hívom a szülésznőm, aki soron kívül fogad a CTG-n. Elnavigál az alagsorig, ahol várnom kell rá. Néhány perc múlva érkezik is. 

Egy kopottas fotelben ülök, rajtam a két tappancs, ami a magzatmozgást és a méhtevékenységet figyeli. Kezemben pedig egy kapcsoló, ezt kell megnyomnom, ha bármilyen magzatmozgást érzek feszítést, rugdosást... Nem ismertem ezt a fajtát. Egy szelet csokit, és néhány korty zéró kólát tettem a pocakba, hátha ezek segítenek. Tudom elegánsabb lenne egy szelet alma, és néhány korty gyümölcslé, de én mégis így... 

Közben kérdezik a nevem, és a születési dátumom, és annyira izgulok, hogy nem is tudom, hogy kiét kérdezik a gyerekét, az enyémet, anyukámét vagy a szülésznőét. Na persze az átmeneti képzavar után próbálok pozitív maradni, elcseverészünk orchideákról, meg magnéziumszedésről, meg ilyen könnyed témákról. Oldottnak is érzem magam tőle, mint a beszélgetéstől általában.

Hogy a borongós május végi időjárás, vagy a cukros indítás tette meg a hatását valójában nem tudom mindenesetre egy nagyon szép CTG görbét kaptunk a végére legalábbis a szülésznőm szerint. Az sem volt utolsó, hogy mondta, hogy ne izguljak ezen, ha nem akar mocorogni a baba, akkor kicsit megpróbáljuk felébreszteni, de erre semmi szükség nem volt.

Szóval kb. 20 perc múlva, már mehettem is haza. Picit el is felejtettem figyelni a Kicsikénk szívhangjára, az átszellemülés nem igazán sikerült. Talán majd legközelebb erre is tudok koncentrálni. Nem is értem, hogy miért szedtek ennyire szét ezzel a CTG dologgal annak idején. Annyira sajnálom azt a két évvel ezelőtti naiv kislányt, aki nem mert váltani, holott végig kínlódta az egész terhességi időszakot, főképp lelkileg.

Valójában az utolsó napig szedtem a magnéziumot, nehogy ideje korán befektessenek. Hogy emiatt hordtam-e túl Patrikot, vagy nem ezt már nem fogjuk megtudni. Most viszont a 37. hét végéig javasolta a szülésznő, úgyhogy így is lesz majd. Pénteken még vár rám az utolsó orvosi vizsgálat a magándokinál, aztán jövőhét pénteken egy újabb CTG vizsgálat következik, na meg vér és vizelet vizsgálat is lesz. Szóval most is van azért házi feladat. De könnyen meglehet, hogy ezek az utolsók!

A várakozás időszakáról, hamarosan igyekszem beszámolni!