Éveken át senki nem látogatta a Népszigetet, inkább csak a hajóvillamossági dolgokat kötötték a szigethez. Pedig az észak pesti terület igazi kis egyszerű, de nagyszerű program helyszíne lehet. Vagyis lett  az utóbbi két évben, amikor is a szemközti Római part mintájára elkezdtek szezonális helyek települni. Ilyenből most már kettőt is találunk rögtön egymás mellett (Kabin, Wasser) és persze kicsit feljebb, ahogy az Újpesti hídról lejövünk a jó öreg Vasmacska várja az idelátogatókat.

Persze nekünk a kiülésnél sokkal fontosabb dolgaink vannak, mint például a kavicsdobálás. Ami szerintem jó ha van nálunk, ha ide látogatunk az a homokozó játék, azok közül is a vödör, a lapát, és a locsolókanna. A mostani alacsony vízállás kifejezetten kedvezett a kincskeresésnek anya (vagyis én) persze az első dolog, amit megtalált egy ősrégi kívánság 200-as volt. 

Na, ne gondoljátok, hogy itt megálltunk, hiszen ennél sokkal érdekesebb dolgok is voltak, mint például egy óriáskagyló, aminek még egyben volt a két fele, és akkor a vízicsigákról, és a kishalakról nem is beszéltünk. Szóval legyen nálunk száraz kenyér, ha szeretnénk "horgászni".

Amire viszont mindenképp figyeljünk, ezt a helyet nem a természet járók baráti köre látogatja, szóval a vízből előkerült mindenféle drót mellett, széttörött  üvegszilánkok, csikkek, és eldobált szemét sajnos itt is van. Bár ezen szerintem túl lehet lendülni, pusztán figyeljünk, és ne mezítlábazzunk (se a gyerek, se mi). Bár én cipőben érkeztem, szóval én azért megküzdöttem a természet viszontagságaival, de neked szerencsére, hogy ezt tudod nem kell!

És még egy dolog! Mivel jelenleg nagyon lenn van a Duna, a talaj mocsaras, süppedős már az első lépésnél is. Szóval ha kicsit nagyobb a gyereked és mellette vagy, akkor se engedd a vízbe egyedül még két lépésnyire se. Mellettünk játszott egy kisfiú, alig ment be bokáig a vízbe, de olyan ingoványos a talaj, hogy a kicsi elmerült térdig, persze azonnal kiszedtük onnan, és semmi baja nem lett volna, az ijedtségen kívül, de azért ezt az érzést senkinek nem kívánom. A kisfiú papucsa benn ragadt az iszapban, meg is kellett várni mire leül a felkavarodott Duna, hogy megtalálja a nagypapája (meg is lett, szóval tényleg nem nagy a sodrás, és az ijedtség nagyobb volt, na de akkor is). Legyünk nagyon felelősek.

Ezt leszámítva ésszel tényleg lehet jókat mókázni, mi Patrikkal és a nagymamájával nagyon jó kis délelőttöt töltöttünk itt, és nem volt semmiféle probléma, csak nem szabad könnyelműnek lenni, ahogy más vizeknél sem.
Ha éhesek, vagy szomjasak vagyunk akkor a feljebb említett helyeken fogyaszthatunk, de nagyjából dél fele nyitnak és csak szezonban, szóval legyen nálunk minden, ami kell. Pokrócot is hozhatunk napozásra, pihenésre alkalmas, van árnyék is!