"Szilveszter, Újév, Fogadalmak", ez a három szó állt, a kis papíromon, amire fel szoktam írni Anyupipőke témáit. Mivel kicsit időeltolódásban vagyok mindig ezek a sorok segítenek nekem, hogy ne maradjon ki semmi fontos. Közben pedig cím lett ebből a három szóból.

Ez a második, vagy inkább harmadik Szilveszter ami valójában nem igazán telt bulizással. Ha bulizással, nem is de ünnepléssel végül is mindenképp. Csak máshogy! Hogy, mi az ünnep nekünk, azt szerencsére mi magunk döntjük el. Szerintem az ünnep egy különleges nap, és nem feltétlen kötődik dátumhoz. 

Szóval amikor Patrikot vártam még egy lightos házibuliban is voltam az év utolsó napján, bár hozzá teszem, hogy terhesen, fáradtan elég nehéz felvenni a bulis arcot, miközben mindenki alkoholmámoros hangulatban parádézik körülötted. Aztán, mikor Patrik fél éves volt, akkor eljött a következő Szilveszter ideje. De ekkor már mind a ketten biztosak voltunk benne, hogy nem akarunk külön Szilveszterezni. Van is egy ilyen mondás, hogy ahogy kezded az új éved, olyan lesz az egész éved, nem idézném, de valami ilyesmi. Szóval számunkra egyértelmű volt, hogy együtt fogjuk tölteni. 

Akkoriban Patrik éjfél tájban evett éppen, úgyhogy nem kellett kihagynia élete első Szilveszterét, ahol hárman az ablakból néztük összeölelkezve a színes fényjátékot. Ezt semmiért nem cseréltem volna el. Idén pedig volt még egy okunk arra, hogy itthon maradjunk. Terhes is vagyok, meg nem is tudtuk, hogy Patrik, hogy reagál majd az órákon át tartó durrogásra, szóval ilyenkor a legeslegjobb helyen velünk van, a szüleivel. Na meg, hogy őszinték legyünk, annyira nem is vágyunk már az efféle kikapcsolódásra, de ha igen, akkor sem kell, hogy ez pont Szilveszterkor történjen meg.

Szóval Szilveszter estéje pedig tökéletes alkalom volt arra, hogy kicsit év összegzőset játszunk kettesben. Felidéztük a legkedvesebb pillanatainkat az évből, megvitattunk jó néhány dolgot a jövőre nézve. Mi volt nehéz? Mi volt jó? Min változtatnánk? Mi az, amin nem? Mit bánunk, vagy épp mit nem! Egy sokkal érdekesebb szemszögből közelítettük meg a hétköznapjainkat, amiben élünk, és ez egy nagyon jó alkalom arra, hogy a kapcsolatunkat is értékeljük. 

Egyébként Patrik semmit nem vett észre ebből az egész égi felfordulásból, édesen aludta át az éjszakát 2018-ból 2019-be. (Mármint pontosítok felkelt, de nem a tűzijátékra). Mondhatom, hogy egy kellemes harmónia ült ránk aznap éjjel, és ez Patrikon is meglátszott, végtére is a szülők tükre maga a gyerek...

Egy párkapcsolatban mindig nagyon jó döntés egymással foglalkozni, és a testi dolgok ennek az egész törődésnek csak egyetlen egy szeletét képezik. Ott van egy csomó jó lehetőség megismerni egymás folyton alakuló személyiségét. És én kifejezetten szeretek ilyen alkalmakat teremteni. Szerintem kevesen rajzolták le egymásnak a legfontosabb gyerekkori karácsonyemlékeket, de ez nagyon hasznos dolog. Sok minden felszínre kerül egymásról, egymás érzéseiről, és mindeközben építkezik a kapcsolat mind az egyének szintjén, mind pedig szülői szinten is. 

Szertettem ezt az évet! Hogy mit vártam 2018-tól, és mi valósult meg, arról a következő bejegyzésemben olvashattok majd!