A múltkori bejegyzésemet nem akartam már tovább húzni, de lemaradt egy lényegi dolog. Dacára mindennek, egyértelművé vált, hogy ma már csak úgy lehetek biztonságban, mint kismama, ha nem csupán orvosom van, de szülésznőm is. Most ne menjünk bele abba, hogy lehet, hogy elég lenne csak egyik, vagy csak másik.

Abban a kórházban ahol én szülök, csak akkor lehet szülésznőd, ha orvosod is van, és már jó előre le kell foglalni a szülésznőket ugyanis egy hónapban maximum 5 kismamát vállalhatnak el. Érdekes, ez a félhivatalos megoldás is szabályozva van, na de ez mindegy is. Nekünk muszáj alkalmazkodnunk bármilyen faramuci is a helyzet. 

Szóval, mit volt mit tenni, a rossz szájíz ellenére is felfogadtam szülésznőmnek a doki asszisztensét. Azt gondolom, hogy azzal csinálom magamnak a legjobbat, ha egy összeszokott párost választok. Amúgy is csak vaktában lövöldöznék. Azért mert valaki csini, vagy szimpi egy fotón, nem azt jelenti, hogy éppen nekem való szülésznő. Nekem egy szempontom volt, legyen!

Miután szépen letisztáztuk, és meghekkeltük néhány nappal a szülés várható időpontját, hogy el tudjon vállalni azután már a kezemben is tartottam a magán telefonszámot, ahol persze bármikor elérhetem. De tudjam, hogy ő azért júniusban szabin is lesz... Necces, de mindent feltettem egy lapra, maximum megoldom nélküle. Mit tudsz tenni, ha nem vagy jós?

Na szóval miután egymás tenyerébe csaptunk, egyértelmű volt, hogy találkozunk a szülőszobán, ahol mindent megmutat majd nekem, és Norbinak. Egy szombati napon 23. hetesen beleszippanthattam a levegőbe, ahol nemsokára életem második legnehezebb, és legédesebb pillanata vár majd.

Szerencsére épp nem szült senki, a folyosókon csönd volt. Bevallom nem vagyok még túl a Patrikos szülésen, egy hangosan vajúdó nő, vagy egy felsíró baba biztos, hogy eltörte volna nálam a mécsest. Szerencsére akkor épp nem volt semmi ilyesmi.

Egy kék lábzsákban, és egy köpenyben pásztáztuk végig a szülőszobát. Volt néhány alternatív dolog is, kád, bordásfal, labda, francia ágy, amiket állítólag nemigen használnak. Megnéztük a meleg csecsemővizsgáló szobát, és a szülőszobát is.

Teljesen más szabályok vannak itt, mint a korábbi helyen ahol szültem. A szülés pillanatában csak a szülőszobai táska lehet nálam. Néhány alap dologgal, mint fürdő-és tisztálkodószerek, hálóing, és a babának egy szett ruha.

Bár átfogó beszélgetésre számítottam nagyjából 10-15 perc alatt megvoltunk mindennel. Úgyhogy csak a gondolatok cikáztak a fejemben. Olyan messzinek tűnik még a nyár, de már megint megtörténik. Ott sétáltam néhány perccel ezelőtt, a még csak kerekedőben lévő pocakommal, ahol néhány hét múlva nagyon nehéz lesz. Megható volt, és azóta is szűnni nem akarom izgalmat, és várakozást hagyott maga után, na meg a tagadhatatlan boldogságot, hogy újra átélhetem a világ legnagyobb csodáját, hogy anya lehetek.