Egy pillanatra én is azt hittem, miközben ízlelgettem legújabb blogom címét, hogy itt valami apukám garázsából verbuvált amolyan rapperes amerikai stílusú csajos magyar Pimp my Ride-ot csinálok, de nem. Amiről szó lesz az a top less autómosós lányoknál lényegesen unalmasabb (legalábbis azoknak akik a cicikért jöttek). Na, de a cím a blog tartalmát még ígyis tökéletesen kimeríti.

Most, hogy ennyi sallang után „olvasótáborom” pulzusa az egekben el kell, hogy mondjam, hogy a címből kerekedett metafora a biciklizés iránti szenvedélyemnek nyújt egy kis emléket. Miközben legújabb szerelmem szikrái napról napra egyre nagyobbak, hiszen kevesebb, mint öt hónap múlva a négy kerék(re) pontosabban mögé pattanok. Mellesleg nem csaptam fel akrobatának sem, csak éppen a kisfiunkat várom, ha minden igaz Patrikot!

Szóval gondoltam miért ne tarthatnám meg önmagam és írogathatnék egy kicsit rólunk, az én terhességemről, az én anyaságomról valahogy másképp, mint mások. Szóval, ahogy nemrég egy kismama jógán tanultam „Hunyd le a szemed, képzeld el, hogy a kisbabád a pocakodban van (…) és ha van kedved tarts Velünk!”