Bevallom nem tudtam, hogy készülő anyaként folyton felböfögnek majd apró szösszenetek a gyerekkoromból. Azt hittem erről majd nem írok, de úgy tűnik mégis (ismerhetném már ennyire magam). Most biztos jót röhögnek a gimis osztálytársaim, akik (ezek szerint színes) gyerekkoromból mindig hallhattak kis anekdotákat.
Körülöttem többeknek is van kisgyereke, és látom, hogy hatalmas fejtörést okoz az első farsang „Mi legyen a gyerek”? Az én időmben amennyire emlékszem az oviban és a suliban is volt jelmezverseny (gondolom a gyerekek megkülönböztetése most már nem megengedett az intézményekben így a verseny, mint műfaj kihaló félben lehet). Remélem, érezzük a cinizmust, de erről a problematikáról bővebben majd máskor.
Szóval én egy olyan korban voltam gyerek, amikor sem a H&M, sem a Háda nem dobta anyáék után a kész jelmezeket, számukra a farsang egy meló utáni kis éjfélig tartó plusz munkát jelentett. Anya varrt, apa festett így voltunk mi a tesómmal például ébresztő órák.
Bár valószínűleg később rájöttek, hogy a Levi anyukája úgyis faszább jelmezt csinál, úgyhogy lehet ezt praktikusabban is csinálni. Tehát alsó tagozatos éveim további jelmezei 1997 egér, 1998 macska, 1999 nyúl, és aztán (de csak aztán!) kinőttem az alapot, ami egy mesterien elkészített szürke ruha volt az állatokra emlékeztető fejdíszekkel. Hiszen nem csak engem, de szerintem a kistesómat is kiszolgálta. Bár azt hiszem valahogy időközben kijött a Star Wars, így az erdei idillt a jedi jelmezek törték meg.
Velem sem volt egyébként egyszerű dolguk, hisz egy idő után tudatomra ébredtem, és mivel minden kislány hercegnő akart lenni, én azért sem, így lettem én hangya anyuka! Bár a nevelésnek tagadhatatlan nyomait továbbra is magamon viseltem, mert egy „hangyányit” mégiscsak erdei állat maradtam.
