A modern nő terhességével együtt jár a különböző kisbabás csoportok olvasgatása is. Ma már a könyvek mellett vagy inkább helyett szinte teljes mértékben az internetről tájékozódunk. Ami a fórumoknak az előnye az a hátránya is. Hellyel közzel arctalan világ ez, ahol egymás mintáiból meríthetünk ez sokszor jó, de talán még többször rossz.
Mindannyian más anyagi körülmények közül jövünk, más háttérrel beleértve a lelki dolgokat is. Így tehát (bár én még csak az utolsó trimesztert taposom) már most olyan elvárásokat látok magam előtt, amiről tudom, hogy nem akarom megugrani, nem is fogom. Mert valószínűleg mindenféle extra segítség, mint takarítónő, bébiszitter és társai nélkül ez nem létezik. Egy meginstázott álomvilág, ahol él egy gyönyörű nő, a tökéletes háziasszony, szerető, anya és még ki tudja mi minden. De hercegnő ez a valóság!
Azért mert a terhesség elején nem tudod mit jelent az, hogy „hkm” vagy, hogy „iszsz” az még nem azt jelenti, hogy rosszabb vagy másoknál. Bár egykettőre bele lehet rázódni ebbe az anyuka szlengbe, nem hiszem, hogy ennek bármi jelentősége van.
Éppúgy, ha később eleged van a hisztiző gyerekedből senki nem fog az oly’ sokat emlegetett „szaranya” fiókba bedugni, csak mert jelzés értékűen rácsapsz a kezére. Szerintem felesleges az a lelkiismeret furdalás, amit magadnak okozol, ha néha napján úgy érzed, hogy eleged van mindenből.
Éppúgy, ha később eleged van a hisztiző gyerekedből senki nem fog az oly’ sokat emlegetett „szaranya” fiókba bedugni, csak mert jelzés értékűen rácsapsz a kezére. Szerintem felesleges az a lelkiismeret furdalás, amit magadnak okozol, ha néha napján úgy érzed, hogy eleged van mindenből.
Már most hatalmas pocakkal is néha azt érzem, hogy jöhetne már a bébi, hogy megszabaduljak a tehertől ami egyszerre édes, és keserű. Persze tudom, hogy nem lehetek önző, mert ennek az aprócska életnek, aki a hasamban lakik mindennap egy ajándék, egy segítség ahhoz, hogy utána olyan eleven kisgyerek legyen, aki miatt főhet a fejem egész nap.
És bár bevallom többet híztam, mint 10 kiló, és néhány babaholmit Jófogásról vettem, egy percig nem érzem magam rosszabbnak másoknál, mert úgy gondolom, hogy a szeretetet nem kilókban, vagy forintban mérik, hanem a tőlünk telhető igyekezetben.
