Valójában fogalmam sincs, hogy létezik-e ilyen fogalom, ha nem hát megalkottam. Vállalom terhességi kapuzárási pánikom van. Elkezdődött a 36. hét, alig egy hónapom van arra, hogy minden utolsó simítás megtörténjen és hadd szóljon gyerek ki, kórház, aztán haza.
És tudjátok mit? Igazából már rég készen vagyunk. Szerintem még a védőnő se hitt a szemének a családlátogatáson, hogy ennyire patika a gyerekszoba.
De hát akkor mégis mi a bajom? Én az a fajta nő vagyok, aki szeret tenni-venni, mindig csinálnia kell valamit, vagy megőrül. A páromat kéne megkérdezni erről, de még jó, hogy most erre nincs lehetőség. Szóval el tudjátok képzelni. Az utóbbi években nem volt szükségem különösebb hobbira, mert arra már úgysem volt időm, de most lelassultak a percek. Most írok, festek, és koncentrálok, hogy az utolsó hetekben a legkevésbé se terheljem le magam. Egyben kell maradnunk. Még! Még két hétig, így szólt az ukáz.
Világ életemben dolgoztam valamit, és most megálljt kellett parancsolnom magamnak. Le kell tennem a lantot, hiába dolgoznék még, ha Patrik már nem szeretné.
Gyönyörű dolog a terhesség, és igazán szerencsés vagyok hisz’ a gyermekkel együtt kelünk, együtt fekszünk. Tudok aludni, vagyis tudnék tőle, a kézzsibbadás viszont változatlan. Csak már nem lázadok. Elfogadtam, hogy ez a rémség végigkíséri az utolsó együtt töltött heteket is, és nem lesz jobb. De már nem érdekel megszoktam, hogy minden kiesik a kezemből, hogy fáj az ébredés, hogy két kézzel kell megfognom a bögrét, és hogy reggel a párom nyomja ki a fogkrémet a fogkefémre.
Ameddig nem jár így az ember fogalma sincs, hogy a legapróbb dolgoknak is mekkora értéke van. Nem kell a nyaralás Thaiföldön, sem a legújabb ruhák mert pénzzel megfizethetetlen az, hogy komfortban vagyok magammal, magunkkal.
És nem mellesleg már csak néhány hét és a kezemben tarthatom a szerelmünk legszebb gyümölcsét és visszakapom a kezeimet is. Így engedem el tehát az előző életem, és várakozom, hogy elérkezzen egy új, édes nehézségekkel teli soha véget nem érő fejezet, melynek címe: Patrik.
