Ha valamit utálok az, az ha sietni kell, főleg ha sürgősségire. A nevében is benne van, hogy ha idejössz nincs időd tétlenkedni. Már egy ideje formálom a gondolataimat, hogy szavakká gyúrhassam, és az egészet megosszam veletek.
Szombat este volt, amit két rövid mondattal tudnék leírni: Hurrá hétvége, és jézusom vérzem! Annak idején voltak olyan hónapok, amikor ennek örültem volna, de ez végképp nem igaz a terhesség idejére. Ugyanis a várandós nő ellensége a vér. (Gondolkoztam egy darabig, hogy ezt megosszam-e veletek, de nincs ebben semmi intim. Nem egyedüli eset sajnos)
Így tehát, gyorsan bedobtam egy alvós pólót a táskámba, de inkább csak babonából, ha van nálam akkor úgy sem fog kelleni címszóval. A taxi már várt a ház előtt és irány az ügyelet. Azzal nyugtattam magam, hogy bemegyünk a kórházba, rám néznek, és „Oké anyuka túllihegte, semmi baja, mehet haza” - néhány óra és itthon pihenek-gondoltam.
Mindez vizsgálatok sorával később, már egészen másképp festett…
… „Apuka hozza a hálóinget Anyának, és irány a szülőszoba, megfigyeljük, és ha nem javul a helyzet, akkor tüdőérlelőt és szteroidot kap, majd megcsászározzuk Anyát. De nem lesz semmi baj! Viszont akkor Apa (ahogy itt minden palit hívnak) arra kérem, hogy menjen haza, majd hívjuk, ha szükség lesz rá. Búcsúzzanak el nyugodtan”…
… „Apuka hozza a hálóinget Anyának, és irány a szülőszoba, megfigyeljük, és ha nem javul a helyzet, akkor tüdőérlelőt és szteroidot kap, majd megcsászározzuk Anyát. De nem lesz semmi baj! Viszont akkor Apa (ahogy itt minden palit hívnak) arra kérem, hogy menjen haza, majd hívjuk, ha szükség lesz rá. Búcsúzzanak el nyugodtan”…
Még jó, hogy a héten felkészült szülőként részt vettünk egy hosszas előadáson, ami az őssejtről szólt, hogy aztán bónuszként megnézhessük az akkor még olyan misztikusnak tűnő szülőszobát.
Ez a misztikum egy csapásra elvesztette hatását, mikor éjjel órákon át egy sötét szobában feküdtem, velem szemben csak egy digitális óra ledes kijelzője figyelmeztetett a lassan múló percekre. Valamikor 9 és 10 között kezdtük a vizsgálásomat. Vérvétel, vizelet, vérnyomás, antibiotikum, magnézium, infúzió, ultrahang, nőgyógyászati vizsgálatok sora és a hajnali egyig történő türelmes várakozásom végre megtette a hatását lemehettem a terhes patológiára, mondván, hogy nem volt további vérzés de néhány napot maradnom kell. Most ennyi biztos, de nem kizárt, hogy a terhesség végéig is élvezhetem a MÁV Kórház vendégszeretetét.
Egy újabb idegen hely, de legalább a szülőszobától eléggé távol kerültem, ami némi megnyugvásra adott okot. Szóval elfoglaltam hajnali rezidenciám. Minden fehér, és végtelenül csendes, csak a vajúdó szobatársam mély sóhajai törték meg a cseppet sem kellemes kórházi idillt.
Mikor már végre elaludtam volna, hajnal lett fél 5 épp fürdetni hoztak egy császáros anyukát, ami újra felkavarta a gondolatvihart a fejemben. Vajon mi vár még rám?
