A CTG után megkérdezte a nővér, hogy reggeliztem-e már. Hát nem azt hittem, hogy ágyba kapom (na, már nem azért mert hercegnőnek hiszem magam, de 10 éve a Bethesdaban úgy volt), de nem, itt ilyen menzaszerű táplálás van.
Az asztalon volt kb. 4 dolog meg egy leírás, amiből kiderül, ha amolyan „semmi bajod” terhes vagy, akkor a „kímélő” a számodra megfelelő étrend. Konkrétabban egy kifli egy MINI vaj és egy kisdoboz kefir, amit egy pöcsömnyi papírtányéron fel is szolgálhatsz magadnak. De ez így van jól, hiszen minden tökéletesen elfért rajta.
Gondoltam megpróbálom magamat adni, és a legnagyobb pocakbandához csatlakozom. Végülis jobb a maghoz tartozni, mint a sarokban egyedül enni – gondoltam ki tudja meddig maradok még itt. Udvariasan megkérdeztem, hogy leülhetek-e hozzájuk. Megengedték. A megjelenésem pedig a legkevésbé sem volt megnyerő a hálóinges banditák közt én csak egy banános nadrágos, kidobó pólós edzőcipős picsa voltam, akinek még kése sincs – BAMM.
Szóval néztem a kiflit majd a vajat, megint a kiflit és a vajat aztán mivel láttam, hogy ez a mentalitás itt nem válik be kértem az asztaltársaimtól egy kést. Ezen a ponton nem tudtam, hogy a terhes patológia az a hely, ahol bronxi következményei lehetnek egy ilyen kérésnek. Mint a böriben: „MIT ADSZÉRTE RIBANC?” Na jó ez csak a szemekben volt, a valóságban ezt kérdezték: „Éjjel érkeztél? Miért hoztak be?”
Pár szóban elmeséltem a rövid történetem, közben csak bólogattak és végre a kiflimre is rákerült a vaj. De mire felnéztem az egész csapat eltűnt. Én pedig ott maradtam egyedül valami kölcsönkapottal: a késsel.
A hálóinges banditákkal közös fürdőszobám volt, aminek következtében könnyű volt velük összefutni. Mivel nem tudtam mit csináljak a reggeli késsel ott hagytam az asztaluknál, gondoltam akkor majd megtalálják és elkerülhetem a további kellemetlen szituációkat, amelyben én lettem volna az új csaj a MOCSKOS KÉSTOLVAJ.
De nem jól döntöttem, mivel állítólag a hálóinges banditák vasárnapi látogatói között gyerekek is voltak akik (X felnőtt jelenlétében) az általam otthagyott késsel játszottak.
Gondoltam megpróbálok kiállni magamért és jeleztem, hogy nem az volt a szándékom, hogy a kis neveletlen pulyái, majd Robin Hood-osat játszanak a k**** késsel.
De haszontalan volt.
Gondoltam megpróbálok kiállni magamért és jeleztem, hogy nem az volt a szándékom, hogy a kis neveletlen pulyái, majd Robin Hood-osat játszanak a k**** késsel.
De haszontalan volt.
Az egész napos tortúrára az esti fürdésem tette fel a koronát. Ahol is az új csaj, vagyis én kipacsáltam a vizet. Elnézést! Szóval a végére már mindenféle primadonna címmel is büszkélkedhettem, akinél takarítónő takarít, mert még felmosni sem tudok.
A hatalmas bandaháború pedig csak arról tesz tanúbizonyságot, hogy egészséges nőknek, akik csupán arra várnak, hogy megszüljenek nem szabad egy helyre kerülnie. El kell kerülni ezt a helyet minden erővel. Nem tudjuk, hogy mekkora szerencsénk van, ha csak otthon unatkozhatunk az utolsó hónapokban.
Mert kiülhetünk az erkélyre, ledöcöghetünk a boltba, tévézhetünk, netezhetünk, telefonálhatunk és nem utolsó sorban nyugodtan aludhatunk amellett akit a legjobban szeretünk. Ez hatalmas kincs. Nem természetes, hogy minden rendben van, és majd fáj meg minden és berohanunk és szülünk. Ajándék, ha így alakul!
