Amit viszont megtanultam a fogságban töltött idő alatt, az külső szemlélőként a lehető legcsöpögősebb dolog, de cseppet sem zavar, mert nekem/nekünk ez jelent mindent!Mégpedig, hogy nem tudom eléggé megköszönni, hogy olyan párom van, aki a társam is!
-Öröm az ürömben, hogy hétfő délután szabadlábon távozhattam, sok pihenést javasoltak és Patriknak még legalább két hetet a pocakban.
Remélem a nyári hőséget még néhány napra felváltja egy kisebb enyhe időszak, hisz az eddigiek tanulsága szerint Patrik is visszavonulót fúj ilyenkor-
Remélem a nyári hőséget még néhány napra felváltja egy kisebb enyhe időszak, hisz az eddigiek tanulsága szerint Patrik is visszavonulót fúj ilyenkor-
Szóval nem is csúfolnám csöpögésnek a dolgot, mert… komolyan mondom mindenkinek ilyen társat kívánok, amilyen az enyém. Az első perctől az utolsóig mellettem volt. Ha kellett, márpedig a lelkiállapotom megkívánta a dolgot egésznap beszéltünk, és amennyit lehetett velem volt a kórházban és lélekben is. Bár a látogatási idő szűkössége miatt jutott amennyi jutott.
Iszonyatosan egyedül éreztem magam, a helyzetet pedig kilátástalannak. Viszont Norbi azzal nyugtatott, hogy gondoljak arra, hogy én már, hogy mi már sosem vagyunk egyedül. És ez a legszebb igazság, ami segített megérteni azt, hogy nincs semmi ami fontosabb lehetne annál, hogy mi hárman így vagyunk egyek!
A hétköznapokban gyakran elfelejtjük megbecsülni, hogy mekkora kincs, hogy van ki mellett felkelni és lefeküdni. Ezt senki ne felejtse el! Nem lehet elégszer elmondani: Szeretlek ♥
