Azt hittem ezzel a címmel már maximum a szüléstörténetemet írom majd, de nem így alakult. Kicsi Patrik még további kényszerszabadságra ítélt jövő hét elejéig biztosan. Jó kérdés, hogy mit tervez ellenem, ami miatt amúgy is kipihent állapotban tudok még tőle aludni a nap bármely szakaszában. Na, de mit tehetek mintsem, hogy összeszorítom a fogam és várok!?
Így hát írással ütöm el az időt! Szerintem mindenkivel történnek vicces vagy furcsa esetek, terhesen egyénként ez ugyanígy van, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy milyen bizarr helyzetekbe kerülhetek.
Így hát írással ütöm el az időt! Szerintem mindenkivel történnek vicces vagy furcsa esetek, terhesen egyénként ez ugyanígy van, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy milyen bizarr helyzetekbe kerülhetek.
Egyik nap a szokásos hétvégi bevásárlásunkat intéztük a Tescoban, tekintve, hogy már nem mozgok olyan légiesen ráérősen tettük mindezt. Ráadásul Norbi is én is szeretünk hétköznapi kalandokba keveredni. Érti, aki csinálja…
Emlékeztek még, amikor kiskorotokban kincskeresőset játszottatok? Mi gyakran szórakoztunk ilyesmivel a tesómmal pl.: szezon végén elástunk pár homokozó játékot, majd hónapokkal később mikor ismét beköszöntött a jó idő előkerestük őket. Vagy a Balatonban gödröt ástunk és a víz alatt keresgéltünk.
Na, most ugyanezt csináltuk felnőtt verzióban.
Na, most ugyanezt csináltuk felnőtt verzióban.
Én egy lenge nyári ruhában kezdtem a túlkoros kincskeresésnek, ami úgy indult, hogy néhány (azért a vérfoltnál sötétebb) pöttyöt láttam meg a talajon, amik jobbra balra kanyarogtak az áruházon át. Norbival egymásra néztük, és miután megnyugodtunk, hogy nem a szoknyám alól érkezik a cucc, a nyomába eredtünk.
A dolog pikantériája az, hogy az egyik Tescos dolgozó rajtakapott minket, és még valamit kérdezett is tőlem, de megnyugtattam, hogy ez nem az aminek tűnik. Nő lévén azért még kétszer háromszor végig pásztázta a lábam, már már attól féltem, hogy fel kell libbentenem a szoknyám, hogy elfogadja végre, velem minden rendben van. Aztán ilyen félig behajolt állapotban követett minket, úgyhogy egy idő után inkább abbahagytuk a gyerekes kis játékunkat. Szóval ez a nagy „véres kincskeresés” mégsem volt annyira mókás, mint mi azt hittük.
A második eset tegnap történt. Egy olyan házba lakuk, ahol kb. nem tudsz úgy közlekedni a lifttel,hogy útközben ne szálljon be valaki egész nap jönnek mennek. Néha vannak „VIP” liftutak, amikor egymagad vagy. Mikor beléptem a liftbe a talajon nagyjából egy fél vödörnyi víztócsa volt. Még csuriba is tettem a kezem, hogy „könyi, könyi most ne szálljon be valaki, mert majd el kell kezdenem mentegetőzni, hogy ez nem magzatvíz.
Persze a földszinten egyrészt majdnem kizuhantam a liftből annyira megcsúsztam, másrészt egy férfi szállt be szemmel láthatóan meghökkenve. Úgyhogy, egy határozott „Nem én voltam” felkiáltással elhagytam a helyszínt.
Elnézést a kissé Bravo Girl-ös „Ciki sztorik” rovathoz, de azt hiszem, aki volt már terhes, annak vannak hasonló történetei is. Veletek előfordult ilyesmi?
