December 30. van, lassan 31. Azt ígértem magamnak, hogy ebben az évben hagyom ezt a szülésélményt. És a hozzá tartozó műtétet is. Szóval most befejezem.  A műtétemnek olyan kilenc óra tájban vége lett. Onnantól, hogy hazaküldték a Norbit nem nagyon tudom, hogy mi történt. Egész éjjel köhögtem, nem…

Mielőtt belekezdenék, egy kis frissítés a szüléstörténethez. Lehet, hogy nem voltam elég egyértelmű. Szóval Patrikot más kórházban, és más orvosnál is szültem, mint Kornélt. Csak a történet lett majdnem ugyanaz. Bár a majdnem csak a szülésre vonatkozik, mert aztán egy azon percben már a műtőben…

A folyosós incidens után, jöhetett az "édes álom", és a hangolódás a reggel hét órái szülésindításra. A szobánk pislákoló neonfényei a kórházi közeg, és a lelkiismeret furdalás (mert persze rohadtul az volt, hogy én nem figyeltem, vagy miért történt ez)... a gyötrő érzések nemigazán hagytak aludni,…

Sajnos elfogytak a szavak. Az utolsó ráadás terhességi héten, lelkileg már nagyon mélyen voltam. Ugye a boldog kismama mítosza... hát, én egyáltalán nem voltam kivirulva. És ez nem Kornéllal volt összefüggésben, nyilván közvetve igen. De a körülmények, az orvosom magatartása nem sok jót ígért.…

Sok a mondanivalóm, és kevés az időm, szóval belevágok. A hétfő után, csak az SMS-t vártam, hogy mikor kell végre vizsgálatra, ultrahangra, na és persze CTG-re mennem. Pénteken vagy szombaton? A kíváncsiságomnak köszönhetően természetesen a pénteknek szurkoltam, és be is jött.  6.CTG A CTG-n…

...Nem lehet! És már megint visszatekintéssel kezdem. Patriknál kértem a dokit, hogy jósolja meg mikor érkezik a fiam. Azt mondta, hogy szerinte egy, két héttel hamarabb jön majd. Akkor is óriási hasam volt, benne normál méretű kisbabával. De már nem volt bokám, a szám már egy jókora szilikonos…

Tudom, hogy háborús talajra lépek, mikor erről szeretnék beszélni. De én most, hangsúlyoznám, hogy magamról beszélek első sorban. Mit kell tudni rólam? Hogy van egy gyönyörű szép kisfiam, akinek van egy remélhetőleg egészséges anyukája  (ez lennék én).  De, hogy ez így alakult, abban szerepe csak…

Véletlenül alakult így, hogy a furcsa pocakfájdalom miatt egy héttel hamarabb mentem a dokimhoz, és végül is a védőnőhöz is egy héttel hamarabb kellett mennem. A szokásos közönyösséggel álltam neki ennek az alkalomnak is. Kíváncsi voltam, hogy mit hoz az újabb öt percnyi terhesgondozásnak csúfolt…

Szóval egy kis ismétlés ott tartottam, hogy az október 24-i szerencsétlen találkozás után az SZTK-ban eldöntöttem, hogy nem úszhatom meg a  magánorvost. Akihez az októberi ünnepnap után be is jelentkeztem. De mivel november 16-ra kaptam időpontot úgy döntöttem, hogy egy másik SZTK-s orvosnál…

Ötödik hétnél tartok kereken. Letöltöttem a Patriknál már jól bevált terhes alkalmazást, és kíváncsian vártam mit mutat majd. Máris az ötödik hétnél tartok, szóval jövő héten vagy azután legkésőbb kell találnom egy dokit, akiben megbízhatok. Eléggé nyomaszt ez a dolog, és még mindig hihetetlen…