Anyától - Anyákig

Anyupipőkeblog

Anyupipőkeblog

Hasfájás, minden hangszeren játszom!

2017. október 20. - bfunnyy

 

Patrik lassan három hónapos, és most bátortalanul írom ezt a bejegyzést. Eddig "babonából" nem mertem róla írni, pedig szükséges. Kell, hogy segítsünk egymásnak. Tudassuk, hogy egy szép nap vége lesz a pocakfájásnak. Mert vége lesz!
A baba születése után egyetlen feladatunk van: megérteni mit üzen nekünk a kisbabánk sírásával. Ha, már mindent végigzongoráztunk: tehát a kicsi eleget evett, tiszta a pelusa, foglalkoztunk is vele, szóval feltehetően nem unatkozik, és nem is álmos, mégis keservesen, akár órák óta sír, akkor sajnos valószínű pocakfájásról van szó.
Mit tehetünk? Kipróbálatlanunk szimetikon tartalmú készítményeket (Espumisan, Espumisan baby, Infacol), kifejezetten kisbabák számára kifejlesztett probiotikumot (Biogaia), és egyéb termékeket mint a Gripe Water (más néven angolvíz, vagy kapormagolaj). Teákat (Mecsek Baby Tea, kamilla tea)... A sor végeláthatatlan, mi ezeket próbáltuk.
De a rossz hír az, hogy semmi nem segített. A fórumokon gyakran a Vigantol (D-vitamin) számlájára írjak a hasfájást. Az én tapasztalatom az, hogy a hasfájás gyerek függő, és szinte semmi értelme bűnbakot keresni. Ha, mégis így teszünk, több, mint valószínű csak saját magunkat próbáljuk nyugtatni. Sőt, ezek a készítmények is valószínűleg a saját magunk megnyugtatásara szolgálnak, úgy érezzük megtesszük, ami tőlünk telik.
Hónapokon át minden este 3 óra keserves sírás várt ránk. Patrik könnyes, segélykérő tekintettel nézett mélyen a szemembe. Én pedig a második óra után nem bírtam tovább. Könnytől szétázott arccal szorítottam magamhoz, ringattam végestelen végig, és vigasztaltam, anyai lényem minden szeretetével. Pocakkal szemben magamra tettem, és a testem melegével próbáltam jóleső melegséget biztosítani Patrik kis hasának. Ha kellett ülve aludtunk.
Most lassan három hónapos Patrik, és már nem húzza keservesen felfelé a lábacskáit. És csak remélni tudom, hogy a hasfájása a múlté. Mindenkinek üzenem, akik most épp egy krokodil könnyeket hullajtó babát ringatnak, hogy előbb utóbb vége lesz. Minden, amit tehetünk, hogy várunk, és próbálunk egy olyan belső nyugalmat magunkba szívni, ami a babánkhoz is eljut rajtunk keresztül. Nem szabad elfelejteni, hogy az a varázslatos kötelék, ami anya-és gyereke között van csodákra kepés. Mi döntjük el, hogy élünk-e vele!

A bejegyzés trackback címe:

https://anyupipokeblog.blog.hu/api/trackback/id/tr5914223893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása