Az első nátha #uristenbetegagyerek
Attól a perctől, hogy anya lettem belém költözött valami nyugtalanító aggodalom is. Persze vannak napok amikor rutinszerűen haladnak a dolgok és hosszabb-rövidebb időre megfeledkezem erről a belső feszültségről. De ilyenkor általában történik valami, ami emlékeztet a dologra.
Az első fél év töményen a védőoltások időszaka, ezenkívül én oltáspárti is vagyok, így a választhatóak is szerepelnek a repertoáron. Most nem tudom, hogy a bolond idő, vagy az oltások mellékhatásaként, de Patrik pár napja már szörcsögött. (Nem tudom, hogy ez a szó hangutánzó, vagy megtalálom-e a szótárban, de anya földön mindenképpen a legkifejezőbb).
Persze már jó előre felkészültem az ilyen esetekre. Még terhesen megvettem a jó öreg orrszívót. Ugye a porszívós verziót, erre esküsznek a magyarok, mióta világ, a világ. Szóval eljött az idő, hogy ne csak nézegessem hanem használjam is. A dolgot egyébként csak a gyerekkori emlékeim nehezítették meg, mert használni egyszerűbb, mint megkenni egy vajas kenyeret. Legalábbis elméletben, mert Patrik pont úgy kínlódik alatta, mint annak idején én, vagy a tesóm.
Volt egy nyűgös esténk, amikor arra gondoltam, hogy ússzuk meg egy bőgessél lefekvésig, és még kaja előtt megorrszívóztam a gyereket. Ennek két értelmét is láttam: az egyik, hogy tud nyugodtan enni, a másik pedig, hogy kaja után már nyugodtan tud aludni, és nem hergelem fel újra. Na, ez csak az én fejemben volt így, mert úgy üvöltött miközben csináltam, hogy utána nem csak Patrik, de én is sírtam. Mert tudjátok, ha más "szadizza" a gyereket (oltás, babatorna) akkor azoknak simán szidod az anyját, na de ha én magam csinálom, akkor én vagyok a saját szememben is az aktuális köcsög. Ilyenkor pedig marad a lelkiismeret furdalás.
Nyilván tudom, hogy ez kell a gyereknek, hogy jobban legyen tehát csinálom, de közben megszakad a szívem. Persze tudom jól, majd megedződöm. Egyébként hála a gyakori orrszívásnak hamar túllettünk a náthán, és Patrik újra a régi.
