Védőltás #enszeretnem
Szülőnek lenni fájdalmas felelősség. Az első perctől kezdve egy aggodalom az élet. Teljesen új értelmet nyer minden, és az olyan dolgok, mint a láz egy szempillantás alatt a legnagyobb félelmünkké válik. Legalábbis velem így van.
Az internet leghitelesebbnek tűnő írásaiból szemezgettem, amikor próbáltam kibogarászni, hogy mi az, amit a védőoltásokról tudni érdemes. Mar félig infektológusnak éreztem magam (szuriszakertőnek) mire eldöntöttem: én oltatok.
És most az első választható oltás után itt ülök Patrik ágya mellett orzom az álmát és folyton figyelem lázas-e? Fürdetés előtt minimális hőemelkedése volt. Én mégis feszülten figyelem a lélegzetét, nézem a nyakat nem túl melege-e? És halas vagyok, mert tudom, hogy csak a legyengített bacik okozzak ezt.
Közben visszaemlékszem Anyáékra hány estét töltöttek el azzal, hogy a kistestvérem magas lázát levigyek. Nekem kislányként is félelmetesek voltak ezek az éjszakák, és most anyaként még jobban értem a súlyát!
Szeretnek felkészülni amire fel lehet, szeretnem megóvni amitől megtudom. Szeretnem erezni, hogy adok: lehetőséget, esélyt, biztonságot, mert Anya vagyok. Én ilyen anya vagyok.
