Mostanában akkora trend lett a gasztronómia, ami a vajas kenyértől, a fancy éttermekig bármit magában foglalhat, hogy kellemetlenül érzem magam, ha csak gyorsan megkenek egy kenyeret, és még abban a percben állva megeszem.
Persze nem csak abban korlátoz minket az étkezés körüli felhajtás, hogy hogyan tálaljuk akár a legegyszerűbb falatokat is, de az sem mindegy, hogy mit készítünk. Sütheted itt karácsony környékén, a guszta falatokat, ha az nem teljes kiőrlésű, vagy alternatív hozzávalókból készült akkor inkább ne is posztold. A glutén, és a laktóz mizériát pedig már meg sem merem említeni. Egyébként én posztolom… mert nem vagyok hajlandó beállni a sorba. Könyörgöm, karácsony van.
Egyébként meg szerintem sokan vagyunk úgy, hogy akár változtatnánk is az étkezési szokásainkon, apróságokban például simán benne vagyok. Nem használok édesítőszert, inkább mézet, de én a nyírfacukorral például nem tudtam megbarátkozni. Olaj helyett kókuszzsírral készítem a kaját. De a salátára olíva helyett, simán használok napraforgó olajat. Ez is csak ugyanolyan magolaj, ami hő hatására változtatja a szerkezetét, és akkor káros. Persze a fent említett gasztro csomagomat biztos, hogy egy összetett mondattal megcáfolhatja egy hozzáértő. Ellenben itt rólam van szó, én így csinálom. De nem szeretnék havonta egy zsák pénz elkölteni rizstejre, meg fintesz guruk nevével márkázott termékekre.
Arról nem is beszélek, hogy az öt hónapos kisfiam hozzátáplálását sem könnyítik meg ezek a feltupírozott dolgok. Mert bár helytelen, de azért én csalok, előfordul, hogy lecsúszik egy-két helytelen falat. De a fiam más tészta, hogy ideillő fordulattal éljek. Szóval neki simán adom az édesburgonyát, csirkével, meg már egy korrekt kis étlap van, azokból a gyümölcsökből, és zöldségekből, amiket kap.
Hozzá tenném, hogy a dokim, és a védőnőm szöges ellentétét mondják egymásnak, így elkezdtem a józan eszem diktálta elvek szerint főzni rá, vagy megkérdezem anyát, és a nagymamámat, hogy mi hogyan is maradtunk életben. Mert ugye most az a trend, hogy a gyerek fél éves koráig ne egyen semmit, csak tej vagy tápszer… Ehhez csak, annyit fűznék hozzá, hogy Patrik, mint egy madárfióka tolja a csirke-rizst ebédre.
Szóval egy biztos nem csak a megfelelő alapanyagok beszerzéséhez kell egyfajta rutint kialakítani, de az elkészítéshez is. Terhesen például jártányi erőm nem volt főzni, akkor sokkal helytelenebbül étkeztem, mint most. Nagyjából a sportos életmódhoz kapcsolódó táplálkozást folytatunk, igényes húsokkal, és rengeteg zöldséggel. De persze vannak kilengések is, hiszen nem készülünk fitneszversenyre.
Egy biztos, hogy a gyerek mellett van idő elmenni a piacra, megismerkedni új olyan tipikus „nagymamás” alapanyagokkal, recepteket keresgélni, vagy egyszerűen magamtól kreatívnak lenni. Amit sajnos a munka mellett, teljesen elhanyagoltam, és megelégedtem azzal, hogy gyorsan összedobok valamit. Pedig főzni szexi, 2018-ban is!
