Nemrég még a terhességről, írtam és a tervekről, hogy majd mit, és hogyan fogok csinálni, ha itt lesz Patrik. Szinte hihetetlen, hogy azóta eltelt öt hónap, és itt van gügyög, akarata van, és kimeríthetetlen érdeklődéssel kíséri az egyre nyíló világot. Na, ezt megélni mesés dolog, amit nagyon nehéz megfelelő szavakba önteni. De szükséges, mert meg kell látnia mindenkinek a gyerekkel járó csodát, amit mi hanyagul sokszor csak mindennapi életnek hívunk.
Pedig a hétköznapoknak nem kellene átlagosnak lenniük, és nem csak a piálás, és a bulizás tud kizökkenteni a mókuskerékből. Én is azt hittem, de egyáltalán nem így van. Aki figyelemmel kíséri a történetünket, az tudja, hogy mennyire rettegtem a lakásban töltött téltől. Igaz még csak az elején járunk, de a decemberi időszak olyan számomra, mintha valaki kézzel pörgetné az óramutatókat és nem csak azért mert közeleg a szülinapom. Ismertek már, nem ülök otthon, van jó meleg cipőm, és kabátom, egyszerű kulcsa van a boldogságomnak nem igaz!? Szóval ez az, ami kell egy anyának télen, és a sétáknak nincsen akadálya.
Ja igen, annyi azért mégis van, hogy Patrik, mint egy sajtkukac. Még nem indult el, de az tuti, hogyha elkezd mászni, akkor végem van. Komolyan mondom megállíthatatlan a csávó. Még ülni sem tud, de szüntelenül hasprésezik, és látszik, hogy a mászás sem lenne ellenére „de, hogy is csináljam”- gondolta Patrik. Miért is írom ezt? Mert nem lehet babakocsival tologatni egész nap, neki rengeteg dolga van nap, mint nap, és nem ér rá ücsörögni, amíg én a karácsonyi ajándékokat próbálom intézni (egyébként turbó üzemmódban). Szóval korábban bármit is gondoltam, napi egy sétára vagyunk kalibrálva, legalábbis egyelőre.
Mindig hangoztatom, hogy nem vagyok orvos, de az anyai ösztöneimre igyekszem figyelni. Tehát ha a gyerek nyáladzik, az ökle a szájában van, és keservesen kezd el sírni a semmiből, akkor annak a gyereknek jön a foga. Na, igen kettő már kint is van, állítólag hat hónapos kor körül lehet ilyesmire számítani (persze minden gyerek más), mi már ideje korán megnyertük a dolgot.
Ha meg nem is nyertem, de végre én is csináltam valamit, ami egy kicsit rólam is szólt, a jó cél mellett, hiszen futottam a gyerekekért, egy mikulás rendezvényen. Igaz nem nagy távot, és inkább csak a hangulat kedvéért, de nem fogom megjátszani magam, jól esett. Bár hiányzott a Norbi által csak a „testem
meghosszabbításának” titulált babakocsi előlem, de jövőre Patrikkal nevezek ez nem kérdés. A közös futás több ezer emberrel pedig újra felébresztette bennem a vágyat a kihívás, és a versengés után. Elhatároztam, hogy annak idején mikor csúcsformában voltam naponta futottam tíz kilométert, sajnos ez az énem már mese számban megy. De tavasszal szeretném egy versenyen megtenni a régi távom, lefutni a tízest. Sőt el nem titkolt vágyaim közt szerepel egy futóbabakocsi is.
Tény, hogy lassan megy a visszarázódás, nem nehéz ellustulni itthon, viszont mindig kell néhány cél, amiért hajthatsz. És, szerintem ez egy baromi nagy ajándék, és lehetőség egy nő életében, hogy otthon tölthet egy kis időt. Talán ez kell ahhoz, hogy legyen ideje formálódnia a személyiségnek, a léleknek és a testnek is. Persze ez csak akkor működik, ha jól használjunk a ránk szabott időt.
Már a fősuli idején is dolgoztam valamit mindig, tudjátok hétvégente korábban is, ha másra nem is volt elegendő, de a péntek, szombati bulijaimat már magam álltam, később pedig nyilván lényegesebb dolgokat is. És ezzel gyakorlatilag el is mondtam, hogy a tanulás, a munka, a szórakozás, és a magánélet mellett nem sok időm, kedvem maradt azokra a dolgokra, amiket valójában mégiscsak szeretek pontosabban szerettem csinálni.
Soha nincs már „Mit csináljak?” érzésem. Szeretem, hogy kreatív lehetek, hogy időt teremthetek, hogy minden tiszta itthon, sosem szalad a lakás, hogy megtanulhatok magamtól igazán főzni, hogy megismerkedtem a piaccal, új alapanyagokkal, hogy böngészhetek receptek után, hogy ezzel örömet okozok a családomnak, hogy összehozhatom a körülöttem lévő embereket, legyen szó a párom és az én családomról, vagy csak egyszerűen hármunkról. Fantasztikus érzés hangulatot varázsolni a télbe, feldíszíteni a lakást, elidőzni az ajándékok csomagolásával, adventi koszorúkészítéssel, grincsfakészítéssel, kreatív home made ajándékokkal. És, hát persze végül, de nem utolsó sorban a legfontosabb, hogy rengeteget mókázhatok Patrikkal.
