Miután kipipáltuk a kórházi csomagot, biztos vagyok benne, hogy gondolatban már a szülőszobán vagyunk. A terhesség alatt annyiszor, de annyiszor lejátszottuk a fejünkben a képet, hogy lecuccolunk, félmeztelenre vetkőzünk és, nyomunk. De tulajdonképpen, a gyönyörűen fájdalmas szüléstörténeteken kívül senki nem avat be a szülőszobai dolgokba. Jogos, hiszen nem ez a lényeg, legalábbis miután a kezünkben van a gyerekünk. De, addig!? Na, addig azért eléggé csigázza az embert, hogy mi lehet a "SZÜLŐSZOBA" feliratú ajtó mögött.

Ezúttal nem is a szüléstörténetemet szeretném megosztani veletek, persze nem tudok elhatárolódni a dologtól. Ennek ellenére most sokkal inkább a rossz élményeimet igyekszem kizárni és, elmesélni mi is történt velem a nagy pillanat előtt.

Patrik 40+6. napra született. Vagyis túlhordtam hat nappal, de még így is maradt volna a pocakban. Ezért külső segítségre volt szükség. Szóval nekem volt időm komótosan összekészülni, lefürdeni, hajat mosni, rendbe rakni a dolgokat... ( ha értitek). Majd bepakoltunk az autóba, és gyerünk szülni.

Elég furcsa érzés szülni menni. Olyan boldog voltam, izgatott, na meg rohadtul paráztam. Aztán közeledett a kórház, bementem a szülőszobára, leültem a szülőszoba látogatáson megmutogatott babzsák fotelek egyikére, Norbi mellém, és vártuk, hogy 7-et üssön az óra, és kezdődjön a buli. Persze a babzsákokról hamar eltessékeltek minket, mondván ez a nővéreké...

Mindegy nem is ez a lényeg, a múlt századot idéző kis fotelek egyre kényelmetlenebbnek bizonyultak, ugyanis 9 óráig várnunk kellett. Aztán jött az éjszakás nővér, megint vért vettek, mert az orvosom nem kért vércsoport vizsgálatot ismételten. Ugyan a terhesség alatt csináltak, de azt hiszem egy hétnél, vagy valami ilyesmi nem lehet régebbi. Hiába voltam pár nappal a szülés előtt is vérvételen, csak vettek megint. De meglátjátok a terhesség végére, már akkor is nyújtod a kezed egy kis véradásra, ha kezet akarnak veled fogni.

Bár velem biztos senki nem akart volna, mert vizelet mintát is kellett adni. Persze rutintalanul azt hiszed, hogy a szülőszobán van WC papír, meg szappan kézmosáshoz, de nincs. Úgyhogy innentől ki tudja meddig ez a higiéniai elem, nem történt meg velem. Upsz.

Ezután egy ilyen megőrző szerű szobába kísértek (egyébként ugyanolyan, mint a többi terem), ez a szülőszobán belül egy olyan szoba, ahol azokat fektetik, akik még valamilyen beavatkozás előtt állnak, mint ahogy én is. Itt két ágy volt, de akkor én egyedül voltam csak. Mellettem a cuccaimmal. Az ágy felett volt konnektor szóval telefonozni lehetett, anélkül, hogy attól kellene tartani, hogy lemerülünk a nagy nap előtt. A kísérő egy ilyen helyes kis sámlin ülhet mellettünk, nincs a másik ágyra ülés, se az enyémre, igyekeznek megőrizni a tisztaságot.

Mivel a méhszájam egyáltalán nem volt alkalmas a szülésre egy méhszáj érlelő zselét kaptam. Két óra a hatóideje a csoda gélnek, amit egy fecskendővel a megfelelő szintre juttatnak, addig pedig egy téglalap alakú papír "pelenkán" feküdtem. Természetesen félmeztelenül és betakarva. Hiszen innentől kezdve bizonyos időközönként jött valaki, és ellenőrizte a helyzetet. A beavatkozás előtt el kellett mennem mosdóba, mert innentől semmit, sehova. Nyugalomban kellett várni, hogy mi fog történni. Egyébként egyáltalán nem fáj a dolog, emiatt nem kell aggódni.

Közben folyamatosan a CTG-n voltam, alvás közben is. Ezzel a műszerrel nézték, a kisbaba mozgását, és a fájásokat. Néhány nagyobb "ÁÚ"-n kívül nem történt semmi azon az éjszakán. Már pedig, még nem volt ember, aki ilyen félvállról szüljön meg egy gyereket, hogy néhány csendes pihegéssel le van tudva. Ilyenkor persze azt hiszi az ember, hogy nem fog fájni az egész, végül is ki lehetett bírni. Persze később majd rájövünk, naivak voltunk, már megint.

Bár a szülőszobán ott lehet velünk a párunk végig, éjféltájt Norbit hazaküldték, hogyha keveset is, de aludjon, mert ma ebből nem lesz gyerek. Ha mégis beindulna a dolog hívják. Na, ez nem volt túl megnyugtató abban a pillanatban. De végül is valamicskét aludtunk mind a ketten. Már amennyire lehet ilyen helyzetben.

Talán ekkor még az előre beígért reggel fél 6-os beöntés tudata jobban zavart, mint a tény, hogy szülni kell 6-kor. Mert akkor rám kötik az oxitocint, és hajrá. Az oxitocin segíti elő a méh összehúzódásokat, vagyis ez a cucc kell a baba megszületéséhez.

Valóban nem történt semmi nagyon lassan telt az idő, várni az ismeretlenre, na az az igazán idegőrlő. De egyszer csak mégis reggel lett, és hogy mi volt ezután a következő részben elmesélem.