Tudjátok vannak azok a helyek, ahol megkóstoltatják veled a bort, hogy mit hozzanak, és hogy megfelelő lesz-e!? És persze előzékenységből az sem baj, ha a nő dönt. Na igen, én nem vagyok oda az ilyesmiért. Nem érzem emiatt magam kiemelt vendégnek, és nem szívesen játszom el egy színdarabot, a hozzáértésemről, miközben nemrég a Dankó volt a kedvenc borom (természetesen csak viccelek). Na, ha nem ilyenre vágysz, de nagyon jól akarod érezni magad akkor menjetek randizni a Piroskába.
De azért vannak azok a piros kockás helyek, ahol szívesen betolok egy ósdi piros lábasból valami szuper kis marhapörit. Na, ha ilyen helyre vágysz, akkor a Piroska Vendéglő egy neked való igazi retró hely. Nem kell kamu pöttyös bögréből habos kakaót szürcsölgetni, mint a tucat romkocsmákban, ez egyszerűen a hely, ami 1961 óta várja a vendégeit.
Most pedig ránk várt, végre! Hosszú idő után először végre randizni mentünk Norbival. Gyerek nélkül, és kettesben. Ez volt az első majdnem nyolc hónap után! Az első, hogy nyugodt magányunkban valamit csinálni indultunk. Fiatalos kiszolgálás, és nyolcvanas éveket idéző környezet, ez lehet a tökéletes recept. Egyszer régebben még interjúztam is itt, akkor tudtam, hogy egy marhajó marhapörire még visszatérek.
Igaz a randi estéjén a helyet már kiették a retro étlapból, de a sertésborda azért kárpótolt minket, bár lógnak a pörivel azért ezt nem felejtem :). És volt bor, meg régi telefon, meg szódásszifon, meg Antal Imre bácsi, akinek a kedvenc helye volt a kis vendéglő. Szóval itt költöttük el az első randinkat, ami egyébként még szárnypróbálgatás volt a részünkről.
Nem tudtuk teljesen otthon hagyni az "otthon feelinget" ha néhány órára szabadul el az ember nehéz átállni. De ami fontosabb, hogy annál több várakozással teli tervvel jöttünk haza. Mit fogunk csinálni, és hogy, hogyan is fogunk alkalmat teremteni magunknak arra, hogy együtt legyünk. Erről könyveket írnak, hogy a jó szülő ismérve, hogy kiegyensúlyozott párkapcsolatban él. Ehhez pedig idő kell, ami sosincs, de lesz! Menjetek randizni!!!
