Vége a háton heverészés időszakának mindkettőnk számára. Na, jó talán ennek már régen vége, hiszen Patrik már két hónapos kora óta pörög, forog. Először csak hasról hátra, majd fordítva is, aztán az óra mutató járásának megegyezően, és visszafelé is. Fél évesen pedig ülő helyzetben elkezdte megtartani magát, igaz magától még nem ül fel.
Már egyre jobban igényli a meséket, igaz eddig is meséltem neki, de talán én még jobban élveztem, mint ő. Most már egy leheletnyivel jobban lekötik a színes képek, a túlartikulált mondatok.
Imád bújócskásat játszani, és már ő is elbújik. Ami igazán mókás, hogy észre vesz minden nem odaillő szöszt, vagy hajszálat. Szóval mondhatom, hogy van aki ellenőrizze a takarításomat.
De nem csak a napközbeni játék az, ami egyre változatosabb, hanem az esti is. Patrikot egymás közt csak „Jakuzzi Man”-nek hívjuk, mert ő az, az igazi chillelős típus, tudjátok olyan a medence szélén sakkozós öreg bácsi lesz. Most viszont, mióta biztosan megtartja magát a karjaival, azóta nagy kádban fürdik, ahol aztán rengeteg izgalmas dolog van. Vízcseppekkel kell rajzolni, szappanbuborékokat pukkasztgatni, és persze megenni minden egyes fürdőjátékot. A zuhanyzásról nem is beszélve.
Az étkezésében is történt némi változás, már egész színes a skála, de emiatt a hónapban volt egy kis paránk is. Pontosan nem tudom, hogy mi miatt történt, de az éjszakai tápszeres etetés után egyszer csak nem vett levegőt. Eléggé megijedtem, és kihívtam hozzá a mentőket, hiszen a torkán nem akadhatott semmi. Szerencsére helyre állt a kis rendszere mire kiért a segítség (20 perc múlva).
Közben amikor nem vagyok beteg akkor rajta vagyok az edzésen, és a kajára is odafigyelek. Már voltam egy szezonnyitó futóversenyen is ahol lefutottam öt kilométert hóban. Az a tervem, hogy innentől minden hónapban nevezek, ha nem is nagy távra, de kell a megmérettetés. Már „csak” négy kiló kell, hogy elérjem a szülés előtti súlyom, és akkor vagyok nullán. Szóval onnantól kezdődhet a nyári forma kialakítása, ami remélem ezúttal nem az abszolult kerek lesz.
A babakocsis futásaimat igencsak megsínylették a kerekek, úgyhogy most éppen szervizben van az „oldalkocsim”, aztán lassan jöhetne a jó idő, mert úgy tűnik az a futóbabakocsi tényleg nem csak porosodna nálam. Ja igen, és rá kellett jönnöm, hogy sajnos az étkezéseim még mindig nem elég jók, úgy tűnik az én létfenntartásomhoz tényleg csak néhány morzsa szükséges. Szóval lassan nekilátok egy diétának is, hogy kicsit megindítsam a folyamatot, de erről mindenképp beszámolok majd Nektek.
