Kétféle anyukával találkoztam az elmúlt időben. Az egyiknek a nyakára jár a védőnő, bejelentkezés nélkül becsönget, és ott marad nála dumcsizni, a másikat pedig futószalagon lenyomja, kipipálja a papíron a kötelezőt, és csak ennyit hallasz a háttérben "KÖVETKEZŐ".

Sosem titkoltam, hogy én a hogy úgy mondjam a "tovább, tovább, befejezés" típusú védőnőhöz tartozom. Merthogy, jó lenne ha nem így lenne, de mint tudjuk a védőnő nem választható. Igen persze a lakótelepi környezet sok gyereket is jelent, és leterheltebb egészségügyi dolgozót. Mindezért pedig roppant alacsony a honorárium, ami valljuk be hivatás ide vagy oda sokukat (és nagy tisztelet a kivételnek) lelohaszt, amit a szakmában töltött évek csak méginkább tetéznek.

De mit tehet az az anyuka, aki olyan mint én? Aki szeret tisztába lenni a dolgokkal, aki szeretne kiigazodni ebben a kaotikus információ áradatban? Ki az akivel az anyukaként először találkounk a védőnő után, akiben elvileg meg kellene bízni anyaként? A gyerekorvos.

Mikor legközelebb a háziorvosunknál jártam, úgy gondoltam, hogy mivel jóval hozzáértőbbnek tartom a dolgokat illetően, mint a védőnőt, ezentúl inkább hozzá fordulok tanácsért. Mikor már többedik alkalommal kérdeztem őt, amolyan védőnős témában, döbbenten állt a kíváncsiságom előtt. Azt kérdezgete, hogy miért nem a védőnőmhöz fordulok tanácsért? Hozzá táplálás ügy volt nálam éppen az aktuális egyébként. Szívesen segít a háziorvos is nem arról van szó. De megértem, hogy ott is sok a gyerek, és hogy elvileg azért van a védőnő, hogy az ilyen ügyeket vele beszéljem meg, és ne ezzel "húzzam" a rendelési időt. Félre értés ne essék itt nem negyed órás beszélgetésekről van szó, csak egy két gyors kérdésről.

Szóval mivel tapasztalták, hogy ez így nem egészen oké, felhívták a védőnőt miattam, ha úgy tetszik hivatalból. De erről én természetesen mit sem tudtam, nem kértem a dolgot, de azért van némi közük egymáshoz. Aztán a legközelebbi alkalommal amikor a védőnőnél jártam még a váróban megkaptam a dolgot, hogy ha valami kérdésem van hívhatom, meg itt kérdezgessek...

Hozzá teszem, hogy korábban próbálkoztam már a kérdezősdivel. Soha egy darab nyomtatványt nem kaptam semmiről, vagy ajánlást, hogy hol nézzem meg, vagy lehetőséget jegyzetelni. Bruttó egy percben elhadart K-betűs zöldségek, és egyéb más értelemben vett zöldségek jártak a fejemben, amikor elhagytam a zöld fehérbe öltözött rendelőt minden egyes alkalommal!

Meglepődve hallom, amikor másoknak lehetőségük nyílik átbeszélni különböző témákat, nem órákat szeretnék, csak tartalmas perceket. De tudjátok mit, végülis úgy voltam vele, ha én nem kérdezek, akkor én sem adok esélyt a változásra. Így hát ezt a témát lezártnak tekintettem és a hatodik hónapos státuszon eldöntöttem, kérdezek megint. "Hogyan vehetném rá Patrikot, hogy többet igyon?"- erre egyből érkezett a gyors válasz. "Ühüm, hát gondolom amikor eteti közben többször kínálja vízzel, igaz?"- igen- válaszoltam. "Na akkor így". Hát köszönöm szépen, nagy trükköket most sem tudtam meg.

Így hát következő alkalommal eldöntöttem, hogy bármit kérdez igennel válaszolok. Csak annyit mondok, hogy nem volt ideje rám melegednie a kabátnak. Váratlanul, feleslegesen nem tudok kérdezgetni, ha a torkomhoz kést szorítanak akkor sem, de meg tudom fogalmazni, hogy mit szeretnék: tippeket, neveléssel, táplálással, játékokkal kapcsolatban, esetleg betegségek esetén.

Ha betegséggel kapcsolatban kérdeztem azt mondta, hogy ő nem mondhat márkaneveket. Terhesség alatt nem tölthette ki a kis könyvem. Egyébként pedig minden második tanács a KAMILLA TEA volt. Ezt már ismerem.

És nem bántani akarom, lehet, hogy egyszerűen velem nem találja meg a közös hangot, pedig én nyitott embernek tartom magam. Sőt egyszer rajtam keresztül próbált elérni egy másik hozzá járó anyukát szívesen segítettem neki, összekapcsolni őket, hogy elintézzék a dolgaikat.Szóval tényleg nekem emberileg nincs bajom a védőnővel, csak nem értem, hogy hogy lehet ezt így csinálni, vagy így nem csinálni.

De a nyolc hónapos státuszon sem változott semmi. Szokásos lemez, kérdezi mit tud a gyerek. Mondtam, hogy felállt a napokban. "Anyuka, másznia kéne a gyereknek. Hetente jár hozzánk konduktor, javaslom, hogy vigye el a gyereket". Na ezt, nem köszönöm! Ezt a kört két hónapos korában lefutottam már, mikor Patrik mindig ökölbe tartotta a kezét. Mostmár tudom, hogy ez tök rendben van majd magától kisimul a dolog, ahogy elkezd nyúlnia tárgyakért. Emiatt voltunk konduktornál (gyógytornásznál, aztán Dévény tornán, majd neurológusnál) többször is vissza kellett mennünk kontrollra. Mikor egyszer csak azon kaptam magam, hogy nem tudok válaszolni, mikor megkérdezték, hogy miért járunk mi neurológushoz. Persze aggódó szülőként, még oda is elviszem ahova nem kell, ha mondják. De egyszer lehet belőlem bolondot csinálni komolyan!

Természetes, hogy indokolt esetben nyilván megyünk ahova kell, de ez milyen felkészültség. Más baba például gondolom nem tartja ökölbe a kezét egy-két hónaposan. Vagy nem kezd el felállni hat-és nyolc hónapos kora között.Szóval a mászás... Kérdeztem mégis, hogy ösztönözzem mászásra: "Mondjam neki, hogy gyerek mássz!!" - erre a védőnő, nem de itt van a konduktor, aki tud pár hasznos mozdulatot tanítani. Nem akarja anyuka? "NEEEM!!" Mondanom sem kell megint nem kaptunk semmilyen hasznos tanácsot, a mászást illetően. Természetesen ha úgy gondolom, akkor el tudom vinni magamtól is bármilyen tornára. Egyébként Patrik mászik is, de nyilván mostmár az állás érdekesebb.

Most olvasom a Vekerdy könyvét a nevelésről. Egyébként már gimis korom óta tudom, hogy a mászás, jó, meg fontos. De mi a helyzet a gyerek szabadságával, a szabad akaratával, a játékos tanulással? Kényszerítsem a  földre, törjem le a kedvét, amikor neki öröm, hogy újra meg újra sikerül felállnia, és boldog tőle? Tudtátok, hogy Vekerdy szerint "a gyerek alap állapot a derű", és ha ez megszűnik, akkor csinálunk valamit nem olyan jól... ezen érdemes elgondolkozni. Majd maximum később sokat gyurmázik, hogy jobban menjen a tanulás, majd, majd, majd, ha akar! - és még azt is mondja Vekerdy, hogy az irányított játéknál sokkal többet segít a szabadjáték, jobb a fejlesztő játék helyett, ha hagyjuk kibontakozni a kis értelmét, rácsodálkozni a világra.

Védőnő ide, vagy oda én vagyok az anyja, és szeretném tudni, hogy mi a legjobb a fiamnak, de ha így nem sikerül tanácshoz jutnom, majd sikerül máshogy! És, hogy találtam-e segítséget! Igen, erről pedig nagyon várom, hogy beszámolhassak nektek! Hamarosan blogolok majd róla!